ALEK POPOV: LONDONI KÜLDETÉS

A JAK ÉS A SZÉPÍRÓK TÁRSASÁGA BEMUTATJA:

ALEK POPOV: LONDONI KÜLDETÉS

A KÖTETET BEMUTATJA FARKAS ZSOLT,
A SZERZŐVEL BESZÉLGET KRASZTEV PÉTER

2005. ÁPRILIS 7. ÍRÓK BOLTJA

ALEK POPOV: LONDONI KÜLDETÉS (FORDÍTOTTA KRASZTEV PÉTER)
JAK VILÁGIRODALMI SOROZAT 41. KÖTET, JAK-KIJÁRAT, 2004.

Alek Popov, próza- és drámaíró 1966-ban született Szófiában. A szófiai egyetemen szerzett diplomát bolgár nyelv és irodalom szakon.
1996-97-ben a detroiti Wayne State University-n tanult.
Bulgáriában hat novelláskötete látott napvilágot: A másik halál (1992), Piszkos álmok (1994), A csoda játékai (1995), A káposzta kör (1997), Út Sirakusába (1998), Emelt szint (2002).
Alek Popov ír még rádiójátékokat és filmforgatókönyveket is.

Első regénye, a Londoni küldetés 2001-ben jelent meg, nagy sikert aratva. Ugyanabban az évben még két kiadást ért meg, és több idegen nyelvre is lefordították. A könyv 2004-ben elnyerte az USA-ban megjelenő multikulturális folyóirat, a Clouds Magazine éves díját.

Bulgáriában számtalan írói díjat kapott: többek között 1993-ban a Bolgár Rádió Pavel Vesinov-díját a legjobb bűnügyi novelláért, 1995-ben Graviton-díjat a legjobb sci-fiért, 1999-ben Raško Sugarev-díjat a legjobb novelláért.
A kritika elsősorban újító, lendületes stílusát, ironikus humorát emeli ki.

Alek Poponak jelentek meg írásai magyarul az Ex Symposionban és a Magyar Lettre Internationale-ban,
valamint egyik szerzője a Haemus folyóirat A bolgár kalauz című kétnyelvű kötetének, amelyben öt magyar és három bolgár szerző Kosztolányi Dezső novellaszövegére írott variációi olvashatóak.
"A raquo;bolgár kalauzzallaquo; gyakorlatilag minden külföldi azonosítható: mindenki, aki nem beszéli a nyelvedet, vagy inkább fordítva.
És ez a szórakoztató, mivel a raquo;bolgár kalauzlaquo; szemszögéből te nem beszéled az ő nyelvét, a másik szemszögéből pedig - ő nem beszéli a te nyelvedet." (Popov)

Alek Popov: Londoni küldetés
A londoni bolgár nagykövetség élére új és ambiciózus nagykövetet neveznek ki. A külképviseleten elképesztő helyzet uralkodik, az alkalmazottak kisebb-nagyobb magánvállalkozásokat folytatnak, az ország imázsa romokban hever, az EU csatlakozási tárgyalások zsákutcába torkollnak és ráadásul a Szófiában hagyott feleség előásta az újdonsült diplomata már-már feledésbe merült párttagkönyvét. Emberi és politikai kapcsolatokat kell teremtenie, hogy kimásszon a magánéleti, munkahelyi és nemzeti érdekeket érintő válságból. Rögtön akadnak is segítők: a miniszterelnök kínosan tehetségtelen felesége vállalkozik arra, hogy jótékonysági koncertet ad Londonban a bolgár árvák javára, de csak a teljes uralkodói família jelenlétében. Az országimázs felpolírozásával megbízott ügynökség végül eléri, hogy a királyi família elfogadja a meghívást, de a döntő pillanatban kiderül, hogy az arisztokratás és politikusok helyett szexuális szolgáltatásokra alkalmazott hasonmások ülnek a nézőtéren. Ez persze mind semmi, mert a vacsorára felszolgált kacsákat a közeli parkban lőtték ki, a bennük elhelyezett, majd a vendégek gyomrában tovább működő chipeket szokatlan mozgását egy egész csoport tudós követi figyelemmel, közben pedig a meghívott bolgár lángperformance-művész felgyújtja a követséget.
A Londoni küldetés a rendszerváltás legmarkánsabb szatírája napjaink közép- és kelet-európai irodalmában, a feltörekvő kisállamok és a rovott múltú hivatalnok ostoba és szánalmás megfelelni akarásának párhuzamos története. A szerző, aki maga is lehúzott néhány évet külszolgálatban, egy pillanatig sem igyekszik egyértelmű választóvonalat húzni a realitás és az abszurd kitalációk között; a történet minden szála érezhetően a valóságban gyökerezik, de hogy hol válik külön a képzelet a megtörtént eseménytől, azt mindenki magának dönti el. Már ha ez egyáltalán fontos, hiszen akár végig is úgy történhetett volna, ahogy a szerző megírta.
(Krasztev Péter)

"Az európai uniós konferencia megnyitására Londonba csődült a bolgár kormány java, a küldöttséget személyesen a miniszterelnök vezette. A helyi sajtó meglehetős szkepszissel viseltetett az esemény iránt, még cinikus felhangok is keveredtek a tudósításokba, de a rendszerváltástól megtépázott kelet-európai kormányok mindezt valóságos mennyei mannának tekintették, mámorító előjátékának az esetleges felvételhez egy olyan klubba, ahol a tehetős nyugati atyafiak társaivá válnak.
()
Ha azonban közös a győzelem, akkor vajon miért csak az egyik oldal szüretelte le a gyümölcseit, s miért maradt a másik oldalnak csak a szar? Ezen törték fejüket a zsenge demokráciák vezetői, s lelkük mélyén háborogtak az öreg kontinens új felosztásán. Egymás iránt azonban már erőteljesen megcsappantak a testvéri érzelmeik. Dühítette őket az az egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy annyira egyformák voltak, hogy magukat látták egymásban. Bosszantó volt saját bárdolatlan vonásaik visszatükröződését nézni, ezért szívesebben bámulták gazdag nyugati rokonaik arisztokratikus szokásait és nemes viselkedését. Egymásra irigykedtek és gyanakodtak, hajlamosak voltak szomszédjuk sikerét saját balsorsuk rovására írni, és fordítva. Kétségbeesetten rúgkapáltak, hogy kimásszanak a közös csávából, de arra már nem figyeltek, hová lépnek. A nagy versengés Európáért már elkezdődött." (Részlet a regényből)

További információ: www.jozsefattilakor.hu