Darabos Enikő: Keresztury-erotika, Para-poharak (Mancs-szemle)

   Magyar Narancs 44. szám
   
   2002.október 31.
   
   1.
   
   Úgy látszik, a hét embere az ülő Kovács. (Sitting Smith.) Csatlakozva ül és ülve csatlakozik. Szelíd feszültség az arcán. Kicsit beharapja az ajkát. Mondhatnám, bohókás, huncut arcot vág.

Ha nem fénylene az arca az izzadságtól, azt hihetném, magában kuncog. Ezt azonban kizárja, hogy rettenetesen izzad. Vagy csak túl zsíros a nappali krémje.
   
   2.
   
   A Pinakotékán átlapozva a Mindentudás Egyeteménél állok meg. A pinakotékás szöveg Radnóti Sándor tollából jött ki és egy új müncheni múzeumról szól. De olyan bonyolult a felütése, hogy teljesen lehorgadt a cím keltette lelkesedésem. Így aztán könnyedebb műfajra vágyva eljutottam a Be a kívülállókkal! című íráshoz. A szeptember óta futó előadás-sorozat a franciáktól kölcsönzött ötlet alapján jött létre Magyarországon. A félmilliárd forintos projekt a Matáv arculatépítő stratégiájának részeként a tudás népszerűsítésére vállalkozik. A Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke szerint a 21. század tudósának le kell ereszkednie az elefántcsonttoronyból mondjuk, a budapesti műegyetem egyik legnagyobb előadótermébe. A tudósok igyekeznek alászállni, változó sikerrel, de a szervezők reménykednek abban, hogy idővel ráéreznek majd a közönség elvárásaira.
   
   3.
   
   Nem vagyok biztos benne, hogy megkockáztatnám kiejteni a Salinger Richárd nevét, de az Ulpius-Háznál megjelent az Apám beájulna című kötete. És ha már így történt (bár ki tudja, miért történt épp így és épp az Ulpiusnál), akkor a Narancsban írnak róla. A formanyelvéről, amit az új kötete (ki)nyújt. A recenzáló legalábbis úgy látja, hogy túl sok a formanyelvi incselkedés, mintha bizony kinyújtaná magán a nyelvet ez a regény. Holott, ne felejtsük el, "a magyar prózairodalom aranykorát éljük, kétség nem férhet hozzá". Jó, ne férjen, ebbe még akár bele is tudnék egyezni, az viszont meglepő, hogy Salinger "megaciki" formanyelve mellett (illetve még azon is túl) nem rossz író. Csak egy egészen picinykét idegesítő. Avagy talán idegesítően jó?
   

   4.
   
   H.F. Peters könyvét egy óvatlan pillanatban majdnem a magamévá tettem, ezért kíváncsian olvasom Sisso recenzióját. A könyv kicsit akadémikus, kicsit fikciós, lavírozgat a két stílus között, a cikk utolsó mondatánál viszont leragadok: "a Lou-jelenség viszont több mint emberi, és ez átsegíti az olvasót a nehéz lapokon". Ezt a több mint emberi-t úgy tudom érteni, hogy ez az a fajta túlságosan is emberi, ami túl van jón és rosszon. És ezzel pillanatnyilag meg is vagyok elégedve a magam részéről. Arról inkább most nem beszélek, hogy ez segíti-e az olvasót vagy épp ellenkezőleg, viszont érdekes lehet, ahogy a könyv szerzője szerelmesen képzeleg hősnője külleméről. Magamévá fogom tenni.
   
   5.
   
   #8220;Erotikus könyvsorozat" fedőnév alatt két "mindenképp üdvözölendő" új kötetet recenzál az eheti Narancs. Mindenképp üdvözli Alina Reyes A hentes és Louis Aragon Iregrave;ne puncija című könyvét.     Erős a gyanúm, hogy Keresztury kritikusi örömét rejtik az üdvözlő sorok. Abszolút kielégítő módon veszi számba az erotikus írás néhány dilemmáját a nedvektől a faszomig. Azt állítja, hogy az erotika "nem kerülgetheti a forró kását, mert akkor már nem erotikus". De ha jó, akkor nem is repít túl az erotikus fantázia határain, hanem kicsit korlátoz. Kicsit frusztrálttá tesz, kicsit szorongató.

A közölhetetlenséggel játszik. Legalábbis Alina Reyes. Aargonnál mintha túl nagy lenne a lendület. "De akkor is és mindezzel együtt: jó kis írások ezek". kyt.
   
   6.
   
   Nem tudom, mit szív a fotóján Para-Kovács Imre, de az írásán nem bírtam nem röhögni. Pedig néha megszólalt bennem a Kritikai Gondolkodás hangja és azt mondta, hogy ej-ej. Kiröhögtem. Erre azzal próbálkozott, hogy oké, ott áll a Sanyi segédmunkás az ágyon két telepisált pohárral a kezében és mivel nem bírja abbahagyni a röhögést, kilötyögteti a pisát az ágyára, holott azért vette őket elő, hogy ez ne történhessen meg. Oké, hogy ez le van írva, de mi van akkor? Semmi, nincs semmi, ezt vágtam a a Kritikai Gondolkodás szemébe. Abszolút semmi van, és azért se viszolyogtam elolvasni az írás utolsó sorát, melyből kiderül, hogy "mindannyian egy szadista, gonosz isten kezében vagyunk". Telepisált poharak. (Kritikai Gondolkodás jobbra el.)