| 2002. szeptember 5.
1. A Magyar Narancs eheti borítóján Till Attila, "a bonyolult sztár" pózol, aki egészséges dolognak tartja, hogy belőle nemsokára sztár lesz, merthogy ő a Big Brother egyik műsorvezetője. (A másik Liptai Claudia). |
A számban - Till Attiláról - belül is egy fotó. Közelről veszik, torzított perspektíva, bárkinek lejöhet, egy bonyolult ember. Szőrös a mellkasa, guggoló lábai között szemérmesen lifeg egy törülköző. Az interjúról nem is írok semmit, mert nem olyan érdekes. A címlapfotó viszont A száját (amúgy) bucimacisan csücsöríti, de a kéztartásán látható, hogy nem lehet egyszerű dolog bonyolult sztárnak lenni, mert szinte letörnek az ujjai saját kezének szorításában. Hát, nem tudom 2. Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársával készült interjú legmeglepőbb pontja az, amikor kiderül, hogy a kriminológiában a drogfogyasztás áldozat nélküli bűncselekménynek minősül. Más szóval egybeesik az elkövető és a sértett. Ennek a szubjektumfilozófiai vonatkozásaiba most hadd ne menjek bele. |
Az mindenesetre világos, hogy a 2000-es "drogstratégia" alapján a fogyasztás nem sokat nyom a büntető-törvénykönyvi latban. Sőt, az is elhangzott, hogy csupán kábítószer-fogyasztás miatt senki nem került börtönbe. Ha viszont társaságban körbeadsz egy spanglit, "halmazat" esete áll fenn: nemcsak fogyasztasz, hanem átadsz és kínálsz. És ez már akár több, mint háromévi szabadságvesztéshez vezethet, hacsak az ügyész nem mérlegel. Mert az ügyész "mérlegelhet". A képen Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa 3. Magyarország legdrágább napilapja - a Magyar Nemzet. Szeptember elején 98 forintról 145-re emelkedett a MN ára. Mindezt olyan szerkesztői indoklás előzte meg, hogy jah, kérem, "kormányzati nyomás", ez van, nekünk meg kell állnunk a magunk lábán, tessék minket vásárolni, mert lám csak, ez az ellenséges külső környezet Közben a cikk írója végignézegeti a MN hirdetési tarifáit. Hogy ki hirdet ottan, és mennyiért. És hogy, hogy nem, azt deríti ki, hogy a MN hirdetőinek nagy része nem saját pénzből reklámozott, hanem - kimondani is kínos - közpénzekből. |
És pl. 2002 első felében a lap hirdetési bevételének négyötöde a közszférából származott. És hiába emelték a hirdetési tarifákat, a hirdetők mégis maradtak. Elvből, ugye. A cikk statisztikai adatokat hoz, dátumokat említ, összerakja a képet, majd levonja azt a következtetést, hogy a MN szerkesztőségének apokaliptikus félelme ügyes retorikai fogás arra, hogy olvasóit felkészítse az áremelésre. 4. Egyfelől vannak az "orbáni karosszék-forradalmárok", másfelől pedig a "tettvágytól duzzadó", "felajzott kemény mag", ők a "permanens forradalmárok". Legalábbis A Jedi visszatér című cikkben ez a Szabadság téri gyűlést meghatározó szereposztás. Nem is értem ezt a Jedit, mert sehol se jön elő a szövegben. Itt forradalom van: szóforradalom, stratégia, ámokfutás, harci retorika. Ez pedig meglehetősen távol áll egy Jedi-lovagtól. Szóval, rossz a címválasztás. Viszont elég érdekesnek találom az ultrák, a permanens forradalmárok túlfűtött szexualitását. Ez a megnevezés ugyanis azt jelenti, hogy ők szakadatlanul duzzadnak, fel vannak ajzva és elképesztően kemények. A cikkben végig csak úgy meredeznek az ég felé - máglyát raknak a "balliberális" újságokból. Ez a vertikális mozgás jellemző rájuk, mindig a robbanásponton vannak. Nem is tudom, hogy bírják ezt a tartós feszkót. Az eheti Magyar Fórumban "a gondolat gazdája" viszont dúlt keblű sirámokban vall arról, hogy "eltaposnak bennünket". Hangsúlyosan horizontális mozgásban gondolkodik, amikor kijelenti, hogy "ha nincs MIÉP, megszakad a magyar életfonal". Most akkor arról lenne szó, hogy a Magyar Narancs lendületes retorikával festi az virilis ördögöt a falra, és nem veszi észre, hogy a nyálát maga után húzó csigáról van szó?! 5. Nem hiszem el! A Big Brother-témát tárgyaló cikknek az a címe, hogy Szociális realizmus. Most törhetem a fejem, hogy mi van ezzel a valóságshow-nak is nevezett, szocreál ideológiát képviselő műfajjal. |
Hogy akkor mi is a valóság definíciója ebben az esetben? Nekiülök és töröm. De rögtön rájövök, hogy nem kell ezt, mert ez ugyanaz a dolog, mint a licenc által szigorúan meghatározott formátum és "a hazai ízlés" problémája. Márminthogy kinek mi. Ugyanez van a "magyar agy" problematikával. Most mondja már meg nekem valaki, mi a magyar agy? Ezért van, hogy ámulva olvasom a cikkben megszólaltatott szociológust, aki szerint a nézők identifikációs igényét elégíti ki a Tv 2 Big Brotherje. Hogy a nézők manipulálásában amúgy is nagy hatalomra szert tevő média ezzel a műfajjal majd külső kontrollt és biztonságot biztosít számukra, és megmondja nekik, hova tartoznak. Uramisten, én nem tudtam, hogy rólam így gondolkodnak a szociológusok! Nem baj, majd este kipróbálom - ott fogok ülni a Big Brother előtt, és orrvérzésig azonosulni fogok. És ha nem megy, akkor bizisten, végiggondolom azt a mondatot, hogy "a BB-féle reality show-k sajátossága, hogy hiába keltik a valódi valóság látszatát, kibukik preparáltságuk és tökéletlenségük, de ettől nem kérdőjeleződik meg az egész". 6. Mi határozza meg az agressziót? Az Élet+Mód rovat cikke öröklés és nevelés kapcsolatát vizsgálja az emberi agresszivitás vonatkozásában. Újabb genetikai kutatások és megfigyelések alapján jutottak egy olyan gén felismeréséhez, melyben egy apró változás agresszívvé teheti a személyiséget. A kimondhatatlan-nevű enzim a személy hangulati beállítódásáért felelős anyagok lebontását végzi. Alacsony szintje esetén valószínűbb az egyén erőszakos viselkedése. Ehhez azonban elválaszthatatlanul kapcsolódnak a gyermekkori traumák. Alacsony MAOA-szint + gyerekkori traumák = agresszív viselkedésmód. Ami azt is jelenti, hogy a két szembenálló nézett (öröklés és nevelés) dialektikájáról kellene beszélni - vagyis a fiatalkori környezet legalább annyiban meghatározó jellegű, mint az öröklött genetikai állomány. Ami a génmanipuláció korában azt is jelenti, hogy oké, hogy génmanipulálunk, de a szociális környezet végül is csak megmarad kiszámíthatatlan tényezőnek. (G)ÉN és a MÁSIK. Aha. |
