Díjátadás I., II. etap.

Kultpol

    Kedves Vendégeink!
   
   
   Szeretettel köszöntök minden megjelentet - aki pénzért jött, és aki látogatóba, aki a főnökre kíváncsi, aki rám, aki netán a híresneves Gát utcára, József Attila után ugyebár...
   
   Annál is inkább szeretettel, mert a személyes találkozás a webéletben nem gyakori. Az ember vagy fent van a neten, vagy utazik, vendégnek megy, világot lát. Néhány éve ülve utazom. Az internetről tudom meg, ha itt a tavasz. Elfelejtettem kirándulni, beszélni - ezt a nyúlfarknyi szöveget azért olvasom papírról, mert a webkommunikáció lenevel az élő beszédről. Klaviatúrán jobban megy.
   
   Egy gyors áttekintés. A sebességen a hangsúly ebben a melegben.
   
   A terasz a kezdetektől ír ki pályázatokat, a tárcapályázatokra mintegy hétszáz pályamunka érkezett a legkülönfélébb témakörökben.
   
   Tavaly október végén háromfordulós pályázatot írtunk ki "helyszíni beszámoló" címmel. Tárgyilagosan nézve a helyszíni egyféle irodalomközeli hangulatjelentés a világról, ahol élünk. Amikor a világ olyan, mint ma, akkor a helyszíni is azzal foglalkozik, hogy milyen az irodalom - egy ilyen világban. Egyformák, mint az ikrek.
   Ennyit, ne többet, az itt lévők mind pontosan tudják, mi, mennyi, milyen, honnan indul, meddig tart a helyszíni. Mire kötelező ügyelni
   
   A tervezett három fordulóból kettő lezárult. ötvennégy pályamunka, egymillió-kétszázezer karakter. Hat könyv kézirata.
   A gerincanyag - mint kiderült - két meghatározó terület: Erdély és Budapest. Ehhez érkezett néhány írás vidéki városokból, Berlinből, Felvidékről. Javarészt kiváló, okos, pontos anyagok.
   Ha volna itt egy kiadó, aki azt mondja, szeretné - legalább - az erdélyi beszámolókat megjelentetni, nem zavarnám el.
   
   Térjünk a tárgyra:
   Az első kanyar zárultával rövid bemutatkozó szövegeket kértem a díjazottaktól:
   
   3. díj Mészáros Orsolya
   *
    ... néhány sor magamról. Mészáros Orsolyának hívnak, Mosonmagyaróváron születtem nagyon régen (nekem úgy tűnik), de Budapesten élek már évek óta. Az ELTE bölcsészkarra jártam/járok. Magyar szakon most végeztem januárban, és a magyarral - mint idegen nyelvvel - egy év múlva. Talán érdekes lehet, a szakdolgozatomat a Magyar Narancsból (ill. a narancsos stílusból) írtam. Ez egy kicsit több lett, mit öt sor, és itt mindjárt nem is felelek meg a (mennyiségi) követelményeknek. üdvözlettel
   
    - Kis fanyar pornográfia
   A zsűri: "Nagy erénye, hogy címet tud adni, mégpedig szellemeset, összefoglaló jellegűt. Az anyag kimeríti az általam élvezhetőnek gondolt helyszíni kritériumait. Fűszerezve azzal, hogy az odautat is leírja, valamint hogy a történet keretét keretet egy bölcsészvizsga adja. Így egy jellegzetes városrész hangulatát is belopja az írásba. Szubjektív bár, de kibírható arányban. Jól lop, mert az íróktól a legfontosabb mondatokat veszi kölcsön, a többit kommentálja."
   *
   2. díj: SZABÓ GÉZA GYÖRGY
   A Jóisten a hintaszékből
   Megmaradni - de hogyan?
   *
    1. díj Klein László (lalaz@netposta.hu) "Mindig híres rockzenész szerettem volna lenni - vagy legalább hasznos könyvtáros; elfogadható tanár; kultúraközvetítő; pici h8-ak példaképe - de nem ment. Zengő érc vagyok, egy nem létező település határvidéke, béta. Jelenleg egy középiskolásoknak szóló, latin nyelvű öngyilkossági tanácsadó sajtó alá rendezésén ügyködöm. Fizessen elő rá ön is gyermekének, különben lelőjük a kutyáját!"
    - Pocakos avantgárd remek címadás. Kis groteszk a magyar avantgarde-ról a Magyar Műhely születésnapi bulija kapcsán. Szemléletes, világos, kerek, gördülékeny, vicces. Nincs rajta egy deka felesleg sem. A sokak által jól ismert és elszenvedett helyszín hangulata visszaköszön.

    *0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*

   MÁSODIK ETAP

   3. díj: Zelei Miklós
   
   A mél-értesítés után derült ki, hogy a második menetben jelenlétével megtisztelt bennünket egy még nálam is vénebb bölény a szakmából - a harmincasok közt nyugodtan fogalmazhatok így -, nevezetesen Zelei Miklós, aki a "Helyszíni a tévészobából" című dolgozatával halomra döntötte a televíziós csatornák polgárinak hirdetett eszményeit. A zsűri egyetértett abban is -, hogy a meghökkentően haragos, profánul szókimondó, a közízlést alakító televíziós viszonyok tarthatatlanságára rámutató pályamunka - provokációs célzattal íródott ("Kicsit talán rövid, de jelentős stílus- és esztétikai érzékről tesz bizonyságot."), talán azzal a céllal (is), hogy szondázza a zsűri és a kedves olvasó tűrőképességét. A zsűri egyetért a magyar kultközállapotokról alkotott ítélettel, ezért: 3. díj: Háborús helyszíni a tévészobából;
   
   2. díj: Darabos Enikő:
   
   Teodicea - E. P. mint szövegmozgás
   Előző pályázat, zsűri: A pályázatok egy (nagyobb) része több-kevesebb sikerrel próbálkozik a finom vagy erősebb irónia eszközeivel és színeivel. Ezek közül a fentit érzem a legsikeresebbnek: jól mozog azon a határon, ahol nem is olyan könnyű megtalálni az egyensúlyt az ironikus "cikizés", a "bennfentesség" vagy épp annak jelzése között, hogy a szerző "kritikus kívülálló". Ez a szerző épp annyira bennfentes, amennyit (én) jól fogadtam, s annyira "kritikus kívülálló" amennyit még kellemesnek érzek.
   
   A zsűri egyetértett - (bár szigorúan megtárgyalták az ügyet, szabad-e a kiemelten nőnemű világlátást pozitív diszkriminációs szempontok figyelembevételével díjazni; ezesetben a főzsűri a sarkára állt, és odanyilatkozott: csak úgy szabad), - tehát: a zsűri egyetértett abban, hogy a RAKOVSZKY ÉS DARVASI BESZÉLGET című pályamunka szerzője különleges női jelleget fuvarozott be a pályázat mindkét fordulójába.
   Benne a jókedv, a derű, a szeretetteli irónia, a könnyed, de nem olcsó megfigyelések, a kellemes szövegformálás és a bizonyítottan kiváló háttértudás" , tehát:
   2. díj: Rakovszky Zsuzsa és Darvasi László beszélget
   
   
   1. DÍJ: SZABÓ GÉZA GYÖRGY
   
    Szabó Géza György Kolozsvárott születtem. Mentségemre legyen szólva: nem választhattam ki a helyet (az időpontot: 1974). Végzettségem szerint újságíró volnék (1997, Nagyvárad), de szerkesztéssel meg fordítással kaparom össze a milliókat. Kaptam: ösztöndíjat (Bolyai, Szombathely, 1996), díjat (MÚRE, pályakezdő, 1998) - és munkahelyet dögivel (Korunk, Mediafax, Discovery). Szeretek dolgozni. (Lásd: Korunk, A Hét, Terasz stb.) Van: fiam, babám, néhány kaktuszom, cigány szótáram, törvényszéki végzésem, gázszámlám, hosszú hajam, múltam. Nincs: kedvem meg időm. Házat fogok építeni, fenyőt ültetek, kiköltözöm valahova a Hargitára, ahol nincs áram, számítógép, telefon és internet. Majd.
   
   A zsűri egyetértett abban, hogy ezen impulzív, aktív, a világot a maga tárgyi valóságában bemutató tudósítónak "alapos tájékozottság, kellően érdes, iróniától nem mentes kritikai szellem, a blöff és a felszínesség elutasítása..." jobb kihasználása érdekében külön terepet kellene ajánlani, hogy ebben a minőségben-szellemben - minden szerkesztői terrortól mentesen - tájékoztassa az erdélyi irodalom mindennapjai iránt érdeklődő olvasót. (Megjegyzés, a dolog megtörtént: Erdélyi írók a teraszon.)
   1. díj: Tőkés László, Pomogáts és a Királyhágómellék forradalmi magyarjai;
    Párizsi (Műhely-)hangulat Vásárhelyen (A Párizsi Magyar Műhely bölcsője)
   
   

Karafiáth Orsolya Szécsi Noémi
Darabos Enikő Mészáros Orsolya
Pál Kata Klein László
Szabó Géza Zelei Miklós