A TRAGÉDIA, mint magyar szexőselem
Madách Imre 1823. január 23-án született Nógrád vármegyei nagybirtoséknál. Nem tűnt sikerembernek. Mélabú, betegségek, rosszkedv, sötét nógrádi telek, szikár nagyasszony édesmama, akinek még az se megfelelő, ha angyal bújik göthös kisfia ágyába. Ismerünk ilyen anyósmentalitást. Nem elég, hogy a bak csillagjegy szülötte, amely eredendően a magány, magányosság felé tolja, még egy ilyen anya is. Szegény kielégítetlen Fráter Erzsikét (az asszonyt, aki nem angyal) arra sarkallta, hogy amíg Madách a komáromi várbörtönben üldögélt, öszvefeküdjön fűvel-fával. Ezt a viselkedésformát olyannyira életmódjává tette, hogy elzavart asszonyként akár fél liter borért is megtette erélyi éveiben. Hogy mennyire lenyűgöző olvasmányélmény a maga idejében, ma már nehéz megállapítani. Főleg a szerző bolhaszar betűivel, összefirkált homlokzatával. Ami biztos, hogy Az ember tragédiáját életében nem mutatták be. Madách halála után húsz évvel a dráma megéledt, felívelt, és ott maradt, ahová felívelt. Nem jutott a magyar történelemnek olyan szimpla politikai korszaka, amelyben ne került volna elő néhány olyan beteg agyú politikus, parlamenti képviselő, aki ne találná meg Madách darabjában a hazaárulót. Amikoris egy-egy megtévedt rendező, színész megütötte a bokáját. Az ember tragédiája maga volt a szelekciós pallos. Ám az is kétségtelen, hogy nincs olyan egészségtelen politikai rezsim kerek e hazában, amely egészségtelen mentalitású rezsim azonnal fel ne fedezte volna színei közt az éppen aktuális népbutítás lehetőségét.
De az idei évforduló minden eddigi látványos sikeren túlmegy. A dráma behatol eddig érintetlen területre, a madáchilag szűznek számító néprétegek pornografikusan redőzött agyába. Egy magyar pornósztár, egy a sok közül, akinek (állítólag) IQ-szintje magasan meghaladja az átlagpornószínésznőkét, beleült Madáchba (a drámába), és ötfelvonásos pronódrámát kerekített belőle. |