(MTI) - Vaszilij Akszjonov 1932-ben született Kazanyban, szülei sok évet töltöttek a Gulagon. Orvosnak tanult, majd 28 éves korában, 1960-ban robbant be az irodalmi életbe Kollégák című kisregényével. A hatvanas-hetvenes években nagy sikerrel jelentek meg művei (A csillagos jegy, Marokkói narancsok, Megy a hordó vándorútra). Amikor 1980-ban a KGB felfedezte Ozsog (Égési seb) című művének kéziratát, a száműzetést választotta: feleségével az Egyesült Államokba emigrált.
Megfosztották szovjet állampolgárságától, amelyet csak tíz év múlva kapott vissza, és a moszkvai könyvesboltokban ma kelendő műveinek megjelentetését csak a peresztrojka idején, a nyolcvanas évek végén engedélyezték.
Két évtizedes amerikai emigrációja idején egyetemi tanárként orosz irodalmat tanított. A kilencvenes évek első felében írta meg külföldön legismertebb művét, a Moszkvai történetet (1994), amely egy moszkvai család viszontagságait mutatja be a sztálinizmus idején, a tisztogatásokat, a háború borzalmait és a szovjetunióbeli élet nehézségeit.
A szovjet rendszer bukása után tért vissza Oroszországba, 2004-ben megkapta a az orosz Booker-díjat Voltaire hívei című könyvéért, amely a nagy francia filozófus és II. Katalin cárnő, a felvilágosult orosz uralkodó közötti találkozót idézi fel. Ugyanebben az évben a Moszkvai történetből készült filmsorozatot az orosz közszolgálati televízió 1. csatornáján minden este milliók követték figyelemmel.
2005-től főleg Moszkvában élt, de gyakran időzött a délnyugat-franciaországi Biarritz üdülőhelyen lévő házában is.
