|
Ha volnék (Nagy Könyv)
Ha én Nagy Könyv-főszerkesztő volnék, jól elbujdosnék néhány hétre, míg elfelejtik A Nagy Könyv akció kínos gyermekbetegségeit, elérhetőségül csak a számlaszámom adnám meg, és a fényképemet mellékelném az impozáns statisztikákhoz. Ha én alkalmi könyvolvasó volnék, örülnék egy olyan tévéműsornak, ahol este tíz előtt mernek könyvekről beszélni, s rácsodálkoznék, mily sok könyv van a világon, s az élet, ah, mily rövid.
Ha én irodalombarát volnék, gyanakodva figyelnék minden - a reklám-mentálhigiéné mentén keletkező - szerveződésre - pl. az Olvasás Évében lezajlott szavazás eredménye miatt -, de minden olyan listát átfutnék, amelyiken nem szerepel Szegvári Katalin neve. Ha én *** tévéfüggő volnék, naponta 6-8 alkalommal megnézném az egyperces könyvajánlókat, annak ellenére, hogy a műsorújságokban csupán két időpontot sikerült nyilvánossá tenniük.
Ha én internetfüggő volnék, regisztrálnék száz nevet (ezeret!), és mindegyikről saját kedvenceimre szavaznék. Ha megtalálnám őket. Persze, ha én transzliterátor volnék, nem lepődnék meg a szláv nevek átírásán, sőt következetesen így tüntetném fel Dostoevskijt a Könyvlisták menüpontban is. Hadd szokja a pórnép! Ha én szabályalkotó volnék, tartanám magam az általam alkotott szabályokhoz, és nem válogatnék be elbeszélő költeményt Arany Jánostól, novellákat (Örkény, Hajnóczy, Thomas Mann stb.), regénynek látszó epikai füzéreket (Bodor Ádám, Bródy Sándor Rembrandtja stb.), románt (Kármán József). Meglehet, a biztonság kedvéért felkértem volna valakit, ugyan olvasná végig a listámat 2-3 nap alatt, hogy a nyilvánvaló marhaságokat kigyomláljuk, fűzfa. Így A Noszty fiú esete... csak Mikszáth neve alatt futna, s az Utazás Faremidóba csak Karinthy Frigyesnél, bár valóban megtaláltam a Szabó Ervin Könyvtár katalógusában Karinthy Ferencnek tulajdonítva.
Ha én (csak) udvari informatikus volnék, könnyedén kiszűrnék homoním címeket (az Akli Miklós cs. kir. udvari mulattató története ötféle alakban szerepel, az Egy polgár vallomásai I-II. vagy Az ifjú Werther szenvedései négyféle formában, utóbbi még német címével is!) és a majdnem azonos alakú neveket (Hunter S(tockton). Thompson, Charles (E.) Vivian) az adatbázisból. Ha udavari informatikus volnék, eleve bele se kerülnének olyan rekordok, ahol a címben szerepel ugyan a regény szó (494 találat!), de a könyv olvasmánynapló (Valaczka Andrástól négy találat), regényelemzés (Száz híres regény stb.), műfajtörténeti áttekintés (A magyar regény - több ismerhető szerzőtől is; Poszler Györgytől A regény válaszútjai, s hosszasan sorolhatnám). Főleg kerülném nyelvészeti gyűjtések átvételét (Szabó T. Attilától 11 találat, több tucatnyi helynévi, ragadványnévi, személynévi szótár), vagy haragosan *** rúgnám, aki ezt elkövette. Ha én mindezekért zargatott szerkesztő volnék, nem köszönném meg minden alkalommal - ahogy tiszteletreméltó türelemmel ők teszik - a több száz tévesen felvett művet soroló leveleimet, hanem elhajtanám a ***-ba a magamfajta okoskodó kis ***-ket.
Ámbátor ha én egyszerű érdeklődő volnék, nem turkálnék fölöslegesen, nem átallva akár keresztnévre rákeresni, hanem a szavazataimért kapott pontjaimból rögtön igényelnék egy bögrét, jó nagy lyukkal, aztán kalap-kabát. Ha én marketinges szakértő volnék, tudnám, hogy egy "könyves" játéknál minimum könyvet volna illendő ajándékba adni az elfekvőből, de azt is tudnám, hogy olcsóbb szériában legyártani pólót, sapkát, szirszart, s azok reklámfelületként funkcionálnak a továbbiakban. Ha kultúraközvetítő volnék, összekacsintanék a buszon a kékharisnyával, aki NagyKöny-logot ringat ringatandóin az érkező tavaszban, és nem punkkoncertek látogatóit ijesztgeti az Írók Boltjában vásárolt pólóval.
Ha irodalmi szervezet vezetőségi tagja volnék, az Írószövetség titkárához hasonlóan horkannék fel, nekünk miért nem jutott a zsíros állami koncból! Nem érteném, nem is könnyű, miért csak egyes portált kínálnak meg pénzzel, mikor kettes portálok is folyamatosan cikkeznek e tárgyban, de reménykednék, hogy az áldozatos iparkodás a jövőben kifizetődik, honorálják valamiképpen. Hiszen az internetes jelenléthez elég lenne csupán az MTV honlapja, avagy a meglepően ócska és moderálatlan fórummal bíró, saját oldaluk. Ha én könyvkiadó volnék, belenyomnék egy-két millát, hogy valamelyik szerzőmet benyomjam a top12-be, néhány tízezer forintot, hogy jól csengő recenzensek jól csengő írásaival dúcoljam alá az "olvasói szavazatok tömegét", a folyamat a raktárkészlet fölszámolásával járna, és remélhetőleg tisztes nyereséggel zárnám a Nagy Könyv projektet.
Ha naiv volnék, azt gondolnám, ez az üzleti vállalkozás talán a kultúráról (horribile dictu: az olvasás népszerűsítéséről) is szól majd esetleg. Az Olvasás Éve szavazás kiábrándító eredménye a *** iskolások túlzott aktivitása miatt:
Magyar szerzők művei: Külföldi szerzők művei:
1. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura |
