"1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) - nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna." ? ezzel a Szőcs Géza idézettel indul a részletes életrajz. Ezután maga Hamvas folytatja az önjellemzést:
"Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt..."
Ezután nagyot ugrunk az időben: Dúl Antal, az életmű és a hagyaték kezelőjének szavaival folytatjuk az életpálya bemutatását: "Könyvtári állása kitűnő lehetőség, hogy tudását rendezze. Leltárt készít a múlt század végének és a huszadik század első felének szellemi tendenciáiról. Tanulmányát "krizeológiának" nevezi. E válságtan konklúziója: a századfordulótól kezdve csak azokat a szellemi megnyilatkozásokat lehet és kell komolyan venni, amelyek a nyugati életeszmény és értékrend kimerüléséről tudósítanak. A krizeológia csúcspontján Nietzsche áll. A modern korszak gondolati rendszereiből végképp kiábrándulva figyelmét egyre inkább a nyugati gondolkodás számára is kiapadhatatlan szellemi erőforrás, a görögség tanulmányozása köti le. Platónt és Hérakleitoszt fordít, Empedoklészről, Pithagoraszról és Orpheuszról ír, levélesszéjében., a Magyar Hüperionban (1936) az eszményi, de teljesen időszerűtlen és megvalósíthatatlan klasszikus életrend és a gyűlölt modern individualizmus és anarchia világa mérkőzik egymással. A görögségből sejti meg azt, amit mindig is tudott, és "amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet" , amit legfeljebb magában elnyomhat, és a tudattalanba süllyeszthet: hogy az ember világa és az istenek világa nem kettő.
Témavilága rendkívül szerteágazó és sokszólamú, de hangjának alaptónusát a szentkönyvek tanítása adja. Ezért mondhatjuk, hogy Hamvasnál tárgyi tévesztést, stiláris botlást igen, de elért tudatszintjének (egységtudatának) megingását soha nem tapasztalhatjuk. Megvilágosodottnak kell tekinteni azt az embert, akinek egységtudatát sorsbonyodalmai nem rendítik meg. A "minden egy" tudása Hamvas biztos háttere, és aki életét a szellemi alapra építi, bármi érje, gondolkodása és tettei krízis helyzeteit e belső szemlélet mindig korrigálni tudja.
Hamvas Béla életműve a magyar szellemi életben kiemelkedő jelentőséggel bír. Ő volt az egyike, aki Magyarországon utat nyitott az egyetemes emberi tradíció gondolatkörének megismeréséhez. Egyik legfontosabb tanítása számunkra az, hogy: "Nem rendszereket kell alkotni, hanem az ébresztő elemek folyamatos sorát biztosítani". Hamvas mindig távol tartotta magát az izmusok szektásságától és szükségszerű szűklátókörűségétől, amikkel szemben az egyetemességet kereste, ami nem áll szemben semmilyen más irányzattal, hanem irányzatok feletti. Hamvas számára bármilyen mű hitelességét csak a mögötte álló hiteles élet adhatja meg, amelynek alapja a gondolat-szó-tett azonossága. Ő a műveit élte, és életét művé tisztította, ennek értelmében, alkotásaiban szerves egységbe forrt a bölcselet, vallás, művészet és élet.
Minden vallás ismeri azt az embert, aki brahmani feladatot tölt be, de nem áll templomi szolgálatban, nem tagja a hierarchiának vagy valamelyik szerzetesrendnek. A katolikusok munkáspapoknak nevezték azokat, akik az oltár szolgálata helyett a kétkezi munkát választották, és a modern világ rabszolgái közé mentek az Evangéliumot hirdetni.
Keleten úgy mondják, ők azok, akik a vállukon hordozzák a világ terhét, könnyedén, gond és panasz nélkül, és egyetlen szavukkal a megbomlott egyensúlyt helyreállítják "
A honlapról elérhető művek (főleg rövidebb esszék):
Eksztázis, Az Élet Mestere, Summa Philosophiae Normalis, Zen, Mágia szutra, A madarak éneke, Szufi, Kung mester beszélgetései, A Vízöntő, Héloise és Abélard, Tibeti misztériumok, Karnevál, Püthagorasz, A bor filozófiája, Az indián mese, René Guénon és a társadalom metafizikája, A tamariszkusz alatt, Mirázs, A virágszedés lélektana, Korszenvedélyek utólagos igazolása, Egy csepp a kárhozatból, Az éberség, Fák, A három forrás, Az életmű, Kierkegaard Szicíliában, A senki, Arlequin, Karnevál 2.
Ezen kívül letölthető A méhesben ? beszélgetések több szakaszban c. rádióműsor, Helyei László színművész közreműködésével; Farkas Jenő Vertikal ? Hamvas Béla nyomában c. filmből fél órányi részlet, valamint interjúk Hamvas második feleségével, Kemény Katalinnal.
A terebess.hu-n még több Hamvas-írás letölthető és elolvasható az ?Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában? menüpont alatt, a ?Hamvas Béla? almenüből
