- Több musicalben hallhattuk már. Sokakban fel is merült a kérdés: miért nincsen még Für Anikónak önálló lemeze? Nos, így a finisben mit lehet erről az albumról, a kezdetekről és az előkészületekről elmondani?
- Dédelgetett régi vágyam tűnik ezzel a munkával megvalósulni. Pár évvel ezelőtt egyik barátunk megnézte az Olivert és először ő kérdezte meg, miért nincs nekem lemezem. Mit lehet erre válaszolni? Mondta, hogy ő majd segít. Próbálkozásaink azonban rendre kudarcot vallottak. Nem gondoltam volna, hogy a minőségre ilyen nehéz pénzt szerezni, márpedig Hrutka Róbert és Bereményi Géza neve garancia a minőségre. És most, mikor már réges-rég lemondtam róla, a TomTom Records védőszárnyai alá vette a projektet. Személyes hangvételűanyag lesz, benne vannak ők a zenével, a költészettel, én pedig hozzáadom azt, ami én vagyok. Végül is em véletlen a közös munka. Bereményi régi barátunk, dolgoztunk már együtt, és Robival is baráti szálakon keresztül ismerkedtem meg. Büszkeséggel tölt el, hogy igent mondott, sőt úgy tűnik, hogy kettejük együttműködése túlmutat az én lemezemen. Géza szövegei inkább versek, költészet a javából, remekül illeszkednek Robi lendületes, összetéveszthetetlenül eredeti zenéjéhez. Egyébként Géza dalai ? Cseh Tamás tolmácsolásában ? egy egész nemzedék életérzését fogalmazták meg egészen specifikus szájjízzel, amit az utókor is pontosan megért és átérez.
- Úgy tudom, a művészet, legyen az képzőművészet vagy irodalom a lételeme?
- Valóban. Ha nem olvashatnék ? nem akarok túlzásokba esni ? valószínűleg belehalnék. Művészetek nélkül a termeszek szintjére redukálódna létezésünk. A képzőművészet is legalább ennyire fontos, legszívesebben az összes megnyíló kiállításra elmennék, kár, hogy nincs annyi időm. Olyasfajta energiákkal és optimizmussal tölt fel a művészet, amit semmi mástól nem kapok. Ilyenkor azt gondolom, annak is van értelme, amit én csinálok? Leginkább a huszadik, most már huszonegyedik század művészete érdekel. Nagyszerű, hogy baráti körünkben jónéhány képzőművész is akad.
- Mit szeret leginkább olvasni? Volt olyan szerző, aki különösen megragadta?
- Most éppen ? "véletlenül" ? Bereményi Géza Legendáriumát olvasom. Valahogy úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy egy intellektuális szinten az emberek műveltsége közhelyesnek mondható, hiszen szinte ugyanazokat a könyveket vettük és vesszük a kezünkbe. Néha persze érhetnek meglepetések. Legutóbb Bujovszky Lilla Norvégiai útinaplóját olvastam, amit a Polár kiadó gazdája, Kertész Judit adott a kezembe, nagy-nagy gyönyörűségemre. Bujovszky Lilla egy méltatlanul elfeledett tizenkilencedik századi színésznő volt, aki íróként, műfordítóként is munkálkodott. Az utóbbi időben nem forogtak közkézen a munkái, pedig ő a maga idejében egy igazi ?nemzetközi sztár? volt. Ám az igazi kuriózumokról talán Biró Kriszta kolléganőmet kéne megkérdezni, aki szerintem minden létező könyvet elolvasott, sőt maga is ír. Első kötete, a Jozefa a kedvenceim közé tartozik. Tavaly karácsonyra mindenki ezt kapta tőlem. Azt csiripelik a verebek, hogy írói munkásságának lesz folytatása, alig várom.
- Az olvasási szokásaim egyébként furcsának tűnhetnek. Nem tudom, hogy ez rossz fényt vet-e rám, de vannak időszakok, amikor muszáj kihagynom, mert az előző olvasmányom olyan sokáig cseng le bennem. Ha megtetszik egy szerző, akkor szeretem dömpingszerűen elolvasni amihez csak hozzájutok. Mostanában például ismét Weöres Sándor korszakom van. Egyszerre több könyvet olvasok. Szépirodalomból csak egyet, mert csak egy történetben szeretek benne lenni, de mellette mindig kezem ügyében van például egy ismeretterjesztő, tudományos, vagy művészeti könyv és a versek.
Jómagam utoljára kilenc éves koromban írtam, meséket, azóta csak képzőművész barátaim kiállítás megnyitóira írtam le gondolataimat. Azt hiszem, grafomán vagyok. Nyolc-tíz évvel ezelőtt volt egy kis könyvem, amolyan olvasónaplószerűség, abban vezettem, kitől mi került a kezembe. Szívem egyik csücske Hermann Hesse. Az ő világa, az életről megfogalmazott gondolatai visszhangra találnak bennem. Az a fajta mélységes nyugalom és bölcsesség, ami benne lakozik, és amivel a legegyszerűbb dolgokat is hömpölygővé, már-már monumentálissá tudja tenni. Borges duendével teli meséi is nagyon közel állnak hozzám. Érdekes, hogy csak a második találkozás alkalmával szerettem bele. Tizenöt évvel ezelőtt szinte irritált, majd pár évre rá teljesen elvarázsolt. Persze még sok nélkülözhetetlen szellemi táplálóm van, és biztonságot ad, hogy gondolataikat akkor veszem le a könyvespolcról, amikor csak akarom.
Karafiáth Orsolya
