'Az írók etetése szigorúan tilos!''

Az előadásom témáját modellezhetném egy állatkerti majom sorsával. Az aprócska, ritka majom elcsapja a gyomrát, nem bírja a zizit, nápolyit, amit az ember gyereke jó szívvel odahajít neki, hadd majomkodjék vidáman. Eszi a zizit a majom, fáj tőle a gyomra, fetreng, aztán, ha szerencséje van, s mégsem pusztul el, múlik a fájdalom, megint ott teszi a fejét a rácsnál az édességért. Amíg gyerek az ember gyereke, addig foglalkozik a majomócákkal, mindig akad egy-egy lieblingje, mert olyan kis helyes, vicces, ügyesen szaltózik, piros a feneke...
Ma az írók hasonlóan léteznek, mint az állatkerti állatok, csak nem vasárnap vagy Gyereknapon látogatják meg őket, hanem a Költészet napján és esetleg a Könyvhéten, a zizit meg a médiából szórják eléjük. Ha sokat szerepelnek, hogy teljes legyen a képzavar, elcsapják a hasukat. Az előadásom arról szólt, miként tévelyegtem médiumból médiumba - a képújság kivételével faliújságtól képernyőig - arra törekedve, hogy a megélhetésért #8220;újságírjak", külsősként, mondjuk heti három napot robotoljak, s a többi időm arra fordíthassam, amihez - úgy vélem - értek. Másrészt azt is felvázoltam, milyen tapasztalatokat szerezhettem, mint riportalany, hogyan válaszolhattam gyakorta olyan szintű kérdésekre, hogy mit éreztem akkor, amikor azt írtam, hogy...
A rendszerváltástól napjainkig rohamosan csökkent a kultúra által elfoglalt adásidő, lapfelület, s immáron elmondható, alig van miből elvenni. És amiről nem beszélnek a médiában, az nem létezik a médiában. Az a felvetésem is illúziónak bizonyult, hogy még ma is lehet úgy élni, mint Ady, Kosztolányi idejében, tévedtem, vagy legalábbis vidéken nekem nem sikerül. Öt-hat helyre kellett bedolgoznom, hogy nagyjából megéljek, de fél-egy év után mindig felborult a #8220;szisztéma", s ez az írásnak inkább árt, mint használ.

Külsősként, kultúrával foglalkozva nem lehet finanszírozni a szépírást Sőt inkább a médiát támogattam a szépirodalmi tevékenységből, az utóbbi időben, a közszolgálati médiában a külsősök honoráriuma nemhogy nőtt volna, hanem töredékére esett vissza. Ebben nem a személyes csalódásom a lényeg, hanem az, hogy ma nagyon sok riport nem készülhet el, pedig lehet, hogy fontos lenne. Ma egy öt perces rádióriportért négy-hatezer forintot fizetnének, de mennyit érne ma egy hirtelen előkerülő József Attila hangfelvétel? A saját korában nem ő számított a legnagyobb költőnek.
Arról is beszéltem, hogy akadnak olyanok, akik a rendszeres médiaszereplés miatt úgy tűnnek, mintha ők lennének az egyedüli létező művészek szerte e világon, mert a média fogyasztóinak csak az létezik, aki látszik, hallatszik, akiről beszélnek. Az, hogy ki szerepel egy-egy adott médiumban, éppannyira múlik a személyes kapcsolatrendszeren, mint a minőségen, de még a vélt vagy valós politikai vonzalmak, felhangok is erősen befolyásolják, ki kerül reflektorfénybe.

Kialakult egy kézből etetett, távirányított írótípus, amely nem is feltétlenül hoz létre minőséget - bár ezt kortársként nehéz megállapítani -, csak mennyiséget, elveszti függetlenségét, és kézből eszik, megnyomnak egy gombot, ír, beszél vagy viccel, úgy ahogy kérik tőle. És ha még meg is szólalhatnak írók, akkor sem elsősorban művekről esik szó, hanem díjakról, jelenségekről, eseményekről, közéletről és arról, hogy mit éreznek közben...

Miképpen lehet érvényesülni ebben a rendszerben?

Nemzetközi díjakkal. Amúgy a botránnyal, az úgy vonzza a média figyelmét, mint galacsinhajtó bogarat az ürülék illata. Gondoljunk a meztelen lantművészre, a valóságshowban szereplő íróra, a hatvanöt évvel fiatalabb költőfeleségre Nem áll tőlem távol a botrány, de csak a médiafigyelem kedvéért nem keltek műbalhét, ha az anyagból következik, vagy vele jár, akkor igen. Már többször fenyegettek meg veréssel és nemcsak kritikákért. Ha tényleg megütnek majd, gondolom, én is nagyon híres leszek

Ön íróként hol tudja elhelyezni magát a felvázolt világképében?

Törekszem arra, hogy sehol sem álljak, nevezzük ezt az állapotot radikális középnek. Az a József Attila sor illik ide, hogy #8220;ne csatlakozz a hadhoz". Az egyetem elvégzése óta eltelt hét év bebizonyította, csak írásból fiatal íróként nem lehet megélni, azt korosabb írókon látom, hogy valami foglalkozást kell választani, egzisztenciát kell szerezni, mert a függetlenséget, szellemi szabadságot, az autonóm személyiséget más módon nem lehet megőrizni.
Én jelenleg ösztöndíjvadásznak titulálom magam, momentán Németországba szeretnék eljutni, a hét éve írott regénytrilógiám befejezéséhez még kutatnom kellene, de keresem az ösztöndíjazásból is a kijáratot, négy-ötféle irányban is kezdeményeztem, mert ma a világ legszebb mondata is elsikkadhat, nem feltétlenül a minőség az elsődleges piaci értékmérő, de ha lehetőséget kapok, nem maradok láthatatlan.

Mi ez a négy-öt irány, amivel foglalkozik? Gondolom nem cipőt árul hétvégén és szobát sem fest

Még nem árulok cipőt, de a saját szobám szívesen kifestem. Mostanában egyszerre dolgozom a regénytrilógiám befejezésén, ha érkezésem, s időm jut rá, írok mai témákról novellákat, amelyek talán a tárcanovella besorolást érdemelnének ki, kár, hogy csak egyetlen napilap közöl ilyesmit. Ha megérint valami, még egy-egy vers is születik.
Több színdarab írásába is belekezdtem, most vállaltam el egy hirtelen jött felkérést: két héten belül szállítanom kell egy Mátyás királyról szóló bábdarabot. De a forgatókönyvírás is érdekel, ez irányban is puhatolóztam már. Most három pályázati anyagom eredményét várom. Havonta egy-egy kritikát is rendelnek tőlem Meg-meghívnak felolvasni, előadni, most például Tartuba hívtak (Észtország), 2005 márciusának végén Tabula rasa cím alatt Magyar Irodalmi Napokat rendeznek.

Akkor azért bőven akad dolga. De térjünk vissza a hévízi tanácskozásra, megkapta a Lilla-díjat, milyen indoklással adták?

Kaptunk pár kulcsszót, s rögtönözni kellett, illetve lehetett egy verset. Írtam már jobbat is, de a zsűri úgy döntött, hogy aznap az enyém a legjobb. A díj V. Majzik Mária kerámia Lilla szobra, soha nem kaptam még szobrot egy versért, illetve ráadásnak egy hetet eltölthetek négycsillagos szállodában, melyet a hévízi Szent András kórház ajánlott fel.
Bevallom, eléggé zavarba jöttem, a sikert is meg kell tanulnom elviselni, veszteni könnyebb, mert szabad fanyalogni. Most sok dolgom van, de kicsit később, mondjuk, ha lehull a hó, elutazom Hévízre, beülök a gőzölgő tóba, s ha nem is nézek ki majd annyira bölcsen, mint a japán gejzírekben melegedő majmok, de megpróbálom majd feldolgozni.

A díjazott vers