 |
1970. október 4-én - 27 évesen -halt bele az életbe Janis Joplin, a legnagyobb fehér bőrű bluesénekes, aki úgy nyomta a bluest, hogy a fekete énekesnők levették a kalapot előtte. Későbbi jelmondatához híven - "élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon" - lelépett otthonról. Október tizenharmadikán - harmincöt éve - szállt fel a kisgép, szórta hamvait a Csendes óceánba.
Nem tudni, a Joplin-hang, a JOPLIN-jelenség a szingli-diszkó idején, a bugyuta dalocskák idején mit jelent. Joplin maga volt a forradalom. A duplaszaltó. A recsegés sima hangeffektek közepette. A zavaró tényező. Joplin volt a remény. Azt, ha a huszonéves ember kicsit odafigyel, Aczél elvtárs nem is létezik. Persze ez álom. Ma is álom, álom volt mindig. Ma is a pénz gazdája diktál, a kommunizmusban is a pénz gazdája diktált. Az élet, a hatalmi rendszer állandó, vannak a gazdák, a "nagyok", és a szolgáltató rendszer. Szolgáljuk a nagyokat, vagy ne szolgáljuk. Janis Joplin erről szól.
Az "élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon"-t persze ő sem gondolta ennyire komoran. Viszont megcsinálta. tovább
|
