"Fontos, hogy kortárs, még éppen épülő életműveket tudjon magáénak egy kiadó. Jó, ha egy szerzőnek van gazdája, és egy gazdának vannak szerzői" - mondta Reményi József Tamás szerkesztő-kritikus Acsai Roland Két ég satujában című kötetének bemutatóján. A kötetet méltató Gergely Ágnes költő-prózaíró-esszéista nyitóbeszédének A tapintható transzcendens címet adta, jelezve, hogy a kötet valóban két világ határán mozog.
Az új kötet az Acsai-házaspár Finnországban töltött egy éve alatt szerzett élményekből táplálkozik. A könyv egyik fő szimbóluma egy papírgyár, amelynek épületét a költő a felesége egyik olajfestményén látta először, majd csak "felhőgyárként" emlegették. Finnországban aztán szemtől szemben is találkozott a gyárral, amely füstös-büdös és mégis szépséget sugárzó jelenségként akár a kötet központi allegóriájaként, ars poeticájaként is értelmezhető. A Két ég satujában másik fő motívuma a föld, a hó mint tabula rasa. Acsai Varga Vera elmondta, Finnországban egy olyan közeget találtak, amely csak keveseknek adatik meg: "Szinte elérhetetlen vágy, hogy az embert nem figyeli nap mint nap ezer szem". Mindketten szuperlatívuszokban beszélnek az északi országról: "Finnországról nem lehet múlt időben beszélni, ahogy a boldogságról sem. Ezt szeretném ezzel a kötettel tartósítani" - mondja a költő.
Gergely Ágnes megjegyzi: az előzetes feltételezés alapján azt gondolnánk, hogy a versekhez készültek a festmények, de a beszélgetés ezt rögtön megcáfolja, hiszen kiderül, az alkotások szinte egymásba fonódva, kölcsönösen egymásra hatva jöttek létre. A bemutatón jelen van, hangoskodik, gagyarászik - néhány idős hölgy nagy bosszúságára - a házaspár kisbabája is, akinek hatására Acsai Roland újabban gyerekversek írására adta a fejét. Ahogy ő fogalmaz: "Jobban nyitottam a fikció felé". A finn élmények megéneklése azért szintén erőteljesen magán viseli a fikció kézjegyét, egymásba mosva két világot, s "két ég satujában" mégis szabadon szárnyal.
