Költők legnagyobbja: Dante
Szeptember 29-én 17 órakor Madarász Imre, egyetemi tanár előadása a Petőfi Irodalmi Központban.
*
Madarász Imre 1962-ben születetett Budapesten. 1975 és 1982 közt Milánóban tanult. Felsőfokú tanulmányait az ELTE-n 1988-ban fejezte be. 1990 óta Debrecenben tanít, ahol megszervezte és azóta vezeti az Olasz Tanszéket, és az Olasz Felvilágosodás és Romantika Kutatközpontot. Tizennyolc önálló könyvet publikált, ebből tizennégyet az olasz irodalomról, köztük az eddig öt kiadást megélt Az olasz irodalom történetét, továbbá monográfiát és tanulmányköteteket Dantéról, Alfirieriről, Manzoniról, Mazziniről, és az olasz felvilágosodás és romantika irodalmáról.
Kapcsolódó cikkek:
Az örök Dante
Még az átkosban történt, talán huszonöt éve, hogy financiális szorultságban kénytelen-kelletlen beadtam a vasbolt melletti, amúgy rendszeresen vásárlás céljával látogatott antikvárium nevű műintézménybe három akkori legdrágább könyvemet. Szoktam volt. Soha semmi pénz nem elég, nem is érteni.
Azután három hét múlva némi felárral kiváltottam a foglyokat. Három hét a"tartás"maximuma. A három kötet Dante Isteni színjátéka. Bőrkötésben. Merített papíron, sűrűn illusztrálva, Babits kalligrafikus dedikációjával.
Azért éppen ők az áldozat, mert egészen odáig mindent megtettem annak érdekében, hogy megteremjen valahogyan szabadulásuk váltságdíja. De ekkor bedőlt a rendszer, nem jött össze a korban komoly összegnek számító ötszáz forint (18,60 egy Eszt.-Bp. buszjegy, 4,50 egy korsó sör, 4,50 egy doboz mezítlábas Symphonia), a szívemnek kedves, állandó tartaléknak számító Színjáték elveszett örökre. Azóta Dante (és persze szerencsétlen Babits) a szegénység egyik jól megjegyzett koherenciáját is jelenti számomra. Persze nem kizárólag a szegénységet.
Azt is, hogy a Színjáték - és az egész középkor - a középiskola legnehezebb feladványai közé tartozott. Nem is jutott rá energia a maga idejében. Az olvasónapló másolat volt, szorgalmasabb tanulótárs vázlat-átirata. Ez is nyomasztott. Mert később idő nem jutott a Babits dedikálta kötetre. Csak a halogatás vagy mi, és egyéb fontos pillanatnyi kötelezettségek, nők, és talán Csaplár Vilmos, és Ahol a sziget kezdődik. Aztán nem volt mit halogatni, mert nem volt miért olvasni. Tehát Dante a bűntudat egyik jelképe is.
Túl a negyvenen, vagy éppen negyven és Szent Karácsony, megleptem magam egy Salvador Dalí illusztrálta gyönyörűséges kötettel. (tovább - Onagyz)
