Korunk, december

   Személyiség és történelem
   
   
   kapcsolatairól, összefonódásáról szól a Korunk decemberi száma. A történelmet a maga főszereplői, a személyiségek alakítják, ám az eseménysorok, történések termelik ki a személyiségeket. A történelem, pontosabban az utókor, illetve a kortársak ugyanakkor ítéletet is alkotnak a történelmi személyiségekről, akik nevéhez szabadságharcok, békeművek, nemzetfelvirágoztatások vagy éppen ellenkezőleg hullámvölgy-szakaszok társulnak. Ezek az esetenként felmagasztaló vagy elmarasztaló ítéletek némelykor tárgyilagosak, máskor elfogultak, néha tisztességesek, jó szándékúak, néha manipuláltak. Téves mivoltuk forrása gyakran adódik abból, hogy az ítéletformáló tényező mást követel egy személyiségtől, mint amit az adott történelmi keretek lehetővé tettek, vagy amit ő maga szándékozott vállalni. A kortársi vagy utókori megítélésektől függetlenül azonban tény, hogy a történelem alakulása/alakítása messzemenően személyiségfüggő.
   
   A lapszámban hazai és határon túli jeles történészek írásaival találkozhat az Olvasó. Néhány cím a tartalomból: Kovács Ágnes: Rákóczi és Károlyi; Takács Péter: Deák Ferenc magyarsága; Marosi Ernő: "A tudományos ikonográfiai kutatásnak nagy művészi eredménye"; Csetri Elek: Wesselényi Miklós; Gyarmati György: Kossuth kultusza - post mortem; Egyed Ákos: Mikó Imre gróf és az 1848-as forradalom; Szakály Sándor: Ceruzarajz Nagy Imréről; Egyed Péter: Kisebbségek a liberális ás demokratikus deficitben; Kántor Lajos: Panteonban, Gergely Istvánnal. Barabás Balázs: Szép János és a magyar esztétikai nyelv kezdetei. A lapszámot Gergely István plakettjei illusztrálják.