- A Ludwig Múzeumban évekkel ezelőtt volt egy különös kiállítás, az Antológia, ahol kortárs képzőművészek képeire készültek szövegek. Érdekes kezdeményezés volt. Mi történt azóta?
- Páran azt gondoltuk, valami hiány van a két művészeti ág között, nem ismerjük egymást eléggé, kevés a kapcsolódási pont. Volt egy-két képzőművész, kiknek jó kapcsolatai voltak a kortárs írókkal, de a többségnek nem. Úgy éreztük akkor- lehet hogy későn, vagy éppen korán, de hogy egy ilyen találkozás időszerű lehet. Tóth Kriszta akkor szemelt ki engem, megérezte azokat a pontokat, ahol a művészetünk érintkezik. Ő a Vászon, fotó, olaj című festményemhez írt Álom, fotó, moraj címmel egy szép verset. Krisztával megmaradt a kapcsolatom. Képeket néz tőlem, beszélgetünk róla. Hozzá tudott rakni a munkáimhoz, nagyon ráérzett arra, amit csinálok. A Fészek Galériában volt egy kiállításom, amihez ő írta a megnyitószöveget, amit azóta sem találunk, keressük. Az Antológia-szerzőt Abody Ritát említeném még, aki a férjem, Weber Imre képéhez írt szöveget. A kötet és a kiállítás után voltak bulik, ahol összejöttünk, és azóta is figyeljük egymás munkáit. Egész konkrétan nem volt olyan, hogy egy adott mű alapján kezdtem el festeni, de a rezdülések itt-ott azért érezhetőek. Én magam teljesen Kriszta hatása alá kerültem. Halász Judit is megénekelt tőle két gyerekverset, és a kisebbik gyerekem imádja. Férjem a Halász Juditról készített Vágyképet azonos című kiállítására, egyszóval érdekes folyamat indult el ezzel. A Londoni mackók fantasztikus gyerekkönyv, a rajzokkal együtt nagyon jól kitalált mű. Gondolom, a gyerek szülte Krisztánál ezeket az ötleteket, látszik, hogy a kisfiához íródtak, és jó, hogy ez a többi gyerekre is hatással tud lenni.
-Rengeteget dolgozol. Hogyan lehet emellett időt szakítani a könyvekre?
- Két éve már nem jut időm olvasásra, regényekre legalábbis. Kisebb novellák a kezembe kerülnek, most éppen a magyar írók Berlinről írt szövegeit olvasom. Ezek régi írások, kíváncsi voltam, egynémely írókra milyen hatással volt a város. Érdekes, hogy egy-egy momentum vissza-visszatér ezekben az írásokba, izgalmas kérdés, mennyire fog összecsengeni a saját tapasztalataimmal. Igazából a napi sajtót követem csak, az érdekel igazán. Minden nap rendületlenül végigolvasom az újságokat, neten is követem a híreket. Az újságolvasásban a világ eseményei mindenképpen benne vannak, és ez van konkrét hatással rám. 1995-96 óta tudatosan építem magam, érezhetőek a világ dolgai a képeimben, mi több, elég látványosan érvényesülnek. Elég rosszul hatnak rám.
-Vannak kedvenceid?
- Az oroszok érintettek meg leginkább. Még gimnazista koromban olvastam a Háború és békét, nagyon mélyen érintett. Érdekes, hogy a munkáimban semmit nem lehet ebből felfedezni, talán csak a kissé romantikus beütést, de ez sem tudatos. Döntő pont volt ez a regény, de nem tudom, mit határozott meg belőlem. Szeretnék sokat olvasni, de erre csak akkor van módom, ha ösztöndíjjal elutazhatok egy időre. Eddig rövidebb, időszakos ösztöndíjakat kaptam, egy-két hónaposakat, de azokat mindig kihasználtam az olvasásra. A Mester és Margarita például egy frankfurti ösztöndíjam idejére esett.
