A rejtőzködő írónak tartott Vathy Zsuzsa új, Angolpark című kötete meglepetés, hiszen olyan novellák sorakoznak benne, amelyek az életút legfontosabb állomásait idézik fel. Az ötvenes évek fojtogató légkörét, benne a vidéki értelmiségi család megpróbáltatásait, az osztályidegenség bélyegét, a fiatal vegyészmérnök szárnyaló szabadságvágyát, a fővárosi újságíró szívós munkáját a Kádár-korszakban, a házasságot a két éve meghalt Lázár Ervinnel, a gyász és a megnyugvás nehéz útját.

 
Az önmagát sok-sok iróniával láttató, különös, könnyfakasztó és mulatságos élethelyzetekben megmutatkozó Vathy Zsuzsa az élet legfontosabb kérdéseire keresi a választ: miért olyan nehéz hangot találnunk egymással, vajon a végtelen szabadság boldoggá tesz-e, mit jelent, milyen formát ölthet az igazi szeretet, véget ér-e az élet a halállal? Miközben nagy igazságérzettel, önmegvalósító igyekezettel csetlünk-botlunk a világban, miért nem vesszük észre, mit mulasztunk? Miért csak utólag tudatosul bennünk, hogy élni jó, hogy a legnehezebb időkben is boldogok lehetünk?
 
 Márai Sándor

A nápolyi kisemberek – halászok, cipészek, vendéglősök – színes, kedélyes életét némileg megváltoztatja, hogy az 1940-es évek végén valahonnan Kelet-Európából menekültek érkeznek ide, köztük egy titokzatos pár, a “szellem embere” és élettársa. A férfi végül öngyilkos lesz, s e tettének okait kutatják a pap, a rendőr, a hatóság képviselői. Márai Sándor: San Gennaro vére című regényében, mely valójában rejtett önvallomás, az író arról szól, miért is érezte úgy, hogy el kell hagynia hazáját, vállalnia kell az önkéntes száműzetést, bármilyen keserű is az.

 
Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag “kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést.
 
 Hankiss Elemér

Hankiss Elemér, korunk egyik legelismertebb szociológusa Csapdák és egerek című könyvében a tőle megszokott alapossággal és hozzáértéssel elemzi azokat a gazdasági, társadalmi, politikai eseményeket, amelyek a Magyarországon dúló válságért felelősek. A szerző ugyanis ki meri mondani, hogy az ország válságban van, de úgy érzi, még mindig nem késő cselekedni. Ehhez persze összefogásra van szükség, és nem csak a politikában.

 
Egy esemény – a rendszerváltoztatás – háromtucatnyi nézőpontból. De mi és hogyan is történt akkor? Megvan-e a távlat az események tárgyilagos megítéléséhez? – merül fel a kérdés időről időre, minden korábbinál időszerűbb módon most, a huszadik évfordulón. Történelmi léptékről még nem beszélhetünk. A kulcsszereplők utóélete, az azóta eltelt két évtized tanulságai azonban hozzásegíthetnek, hogy hívebb képet alkothassunk az akkor történtekről – de legalábbis érvényesebb kérdésekkel igyekezzünk közelebb kerülni a rendszerváltoztatás mozgatórugóihoz. Ezt teszi Elek István az MR1-Kossuth Rádió Rendszerváltoztatók című sorozatában (Rendszerváltoztatók húsz év után), amikor közéleti személyiségeket faggat korabeli szerepükről. Az egykori politikus, közíró ugyanúgy mikrofonvégre kapta az 1990 előtti államszocializmus eleve ellenfeleit, a demokratikus ellenzék tagjait, mint a hatalmat vonakodva átadókat, az MSZMP reformköröseit vagy a rendszert körömszakadtig védő politikust.