itt liheg itt piheg itt fekszik mellettem: a Szeretett Lény

a Szeretett Lény akit sok évtizedig igencsak szerettem-szeretgettem megszerettem és most együvé öregedtünk

de jól mondom-e? a Szeretett ?Lény?? Hátha csakcsupán a ?Szeretett Lét? ? a Lét amit annyira megszerettem

de jól mondom-e? hátha nem a Szeretett ? csakcsupán a Megszokott Lét

jó szokás ? rossz szokás? szokásba vettem: megszoktam a Létet ? azt hogy én ő vagyok és ő meg én: van ? vagyunk elvagyunk egymásba hüvelyezve a Levésben

a Meglét-Megvanás keserédes kényszerében. Édes? Keserű? Parancs? Engedelem? Angyal? Dzsinn? Mumus? Demiurgosz?

Ő nem kérdi én nem firtatom

Lény = Lét = Létező: egyenlőségjelek hosszú sora. Oly szoros sorbakapcsolás ez és olyigen vásott szokása Meglétnek-Ittlétnek, hogy a végére érni ? eszembe se jut:

el sem tudom képzelni a Létet a lüktető Lassú-Égő nélkül aki vagyok: magam nélkül

mert mi is történnék a Léttel ha elérkezik az Elképzelhetetlen, sőt lehetetlen, mert Elkövetkezhetetlen: mondom ha bekövetkezik? Akkor az ami a legtöbbnél is legkevesebb: bekövetkezik az Implúzió

az Omlás

ami a robbanásnak a Fel ? neki a Le-és Be: az Összerobbanás

a Lét hamarabb semmint kimondom ? a tetramilliárd fényév átmérőjű Létegész ? a Sötét Multiverzum ? a tengerző hidrogénben tengő Antianyag ? a végéremehetetlen Égtömegben a számlálhatatlan Fekete Lyuk: minden-de-minden

összerándul. Egy Ponttá egyberobban; a múlás-telés bezárul s ha még volna idő de nincs, szintugyanakkor s hamarabb semmint kimondom az a Pont is: elpukkan Semmivé ? oly Semmivé amely kevesebb a Nincsnél

nem tanácsolnám a Létegésznek hogy ezt a beleugrást megkockáztassa

immár elárulhatom felfedhetem titkomat

a Zsák ? a nincsek-nincstelenjével töltekező Nincstelenség

tele-Semmije ? annak a Zsáknak a szája: én vagyok vagyok a Létegészt elnyelő

fölé kerekedő

rátátongó

csupa-szivornya

Polipszem

a LYUK-A-FEKETE-HATVÁNYON

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

hamarabb semmint kimondom