Milián Orsolya: HVG / 36. szám

Egyéb

2002. szeptember 5., Ára: 185 Ft.

1.

Azért van az embernek kutyája, rágjon. Ideáltipikus esetben csontot. Viszont Muki a kutyák ideáját semmilyen szempontból nem testesíti meg. Egyrészt ötvözi a terápiacicák mindösszes pozitív tulajdonságát, ölben alszik, sündörög, hízeleg, másrészt tolvajt sem képes fogni.

Ellenben differentia specificája az, hogy képes bármit megcsócsálni a nagylábujjtól a cipőkön keresztül a csempéig, illetve falig. Literátusi hajlamait hasonlóképpen éli ki: ha papírt lát, rágni kezdi, látványosan szemléltetve, hogy ő fogas állat. Így történhet meg az, hogy bár a HVG-t az asztalra teszem ki, kerti olvasás szándékával, kezem közé már csak félkopaszon jut. Elől-hátul semmi, a lehámozott darabkákat olykor Muki, máskor a szél hurcolássza. Tehát nem tudhatom, milyen invenciózus fotó szerepel a címlapon, ahogy a megjelenés dátumát is csak hozzávetőleg számítgathatom. Azért mégiscsak okos, azaz tisztelnivaló állat a kutya: a lényeget nem cincálta szét. Muki, a pozitivista, tartalomcentrikus eb.

2.

Amerika magányát éli. A két legfontosabb szövetséges, Németország és Nagy-Britannia, mi több, Franciaország is, nemcsak hogy nem sietteti az Irak-ellenes projekt véghez vitelét, hanem egyre inkább elutasítja ezt az újabb dicsőséges amerikai tervezetet. A nagyhatalmi közellenség figurájának trónján jelenleg ketten osztoznak: Bin Laden továbbra is tartja pozícióját, de Szaddamot is sikerült beültetni a főgonosz székébe. Legalábbis az amcsik 50 százalékának világképe ilyképpen vizslatja Keletet.

Ámesznak használnia kell hadianyagát, nehogy túltermelés legyen, és összeomoljon a fegyverek piaca. Az nem mondható el az atlantin túli "világrendezésről", hogy ne gondolkodnának a cselekvés előtt, az viszont igen, hogy amennyiben az aktus elhatároztatott, akkor se apelláta nincsen, se Nyugat-Európa véleményének kérdezése. Keletről nem is beszélve. Ráadásul sejthető, ha Amerika fellép az iraki színen, hamleti helyzete el fog oszlani a politikai-gazdasági érdekek által diktált #8220;sorakozzunk mögé" semmijében. Ámesz tudja jól, nem kell neki feltétlenül társat keresnie magának, mégcsak erkölcsi támaszt sem, az északi kontinensben az erő. Ez az erő pedig nem engedi meg a semlegességet, vagy vele vagy, vagy.

3.

Már tavaly lehetett tudni, a szeptember 11 határpont az AEÁ történelmében. Azt is előre lehetett látni, nem fog tudni megbirkózni a traumával. Se leküzdés, se elfojtás. Valamint látványosan közön/sségi kultúrájából eredeztethetően azt is, hogy bombasztikus ceremóniákkal fogja ennen fájdalmát emlegetni. Lesz Bush, gyászmenet, listaolvasás, skót duda és klasszikus zene, gyertyafény, kirakat-átrendezés és persze, tévé. Tévedés ne essék, emlékezni kell, értem én, hogy fáj. Csak ne tartanék attól, hogy az emlékezők túlzásokba fogják hajtani magukat, meg attól, hogy ez azért propagandának sem utolsó. Ideje feltüzelni a hazafias érzeményt a másik 50 százalékban is.

4.

El lehet azt gondolni, filmezel valamit, és nem tudod, mit vesz a kamerád? Hogy személytelenül felszívódsz a lencsében, és nem jön át neked semmi más, csak a forma? Leni Riesenthal, több náci propaganda- valamint a berlini olimpiát feldolgozó film alkotója legalábbis ilyképpen nyilatkozik II. Vh-s ténykedéséről. Kérem szépen, a művész felvesz, megvág, újravág, összeállít, és egyes egyáltalán nem tudja, mi az, ami történik körülötte. No comment, no reflection. Olyannak képzelem, aki nemcsak arra csodálkozik rá, hogy nahát, volt holokauszt, hanem arra is, hogy tényleg, a nácik kezdték volna a háborút?

Valahogy hiteltelen az efféle művészi elefántcsonttorony. A "barátságos fasizmus képe" meg a(z árja faj) fizikai szépsége mint merő esztétikum, no hiszen. Akkor már inkább legyen a creatio ex nihil.

5.

Végre egy összeurópai jobboldal-nézet. A többoldalas melléklet tartalmazza a politikai mezők modelljeinek különböző elképzeléseit, egy jobb-hordószónok "Top 11"-et, választási statisztikákat, magyar vonatkozásokat, egyszóval a jelenség részletekbe menő elemzését. Mindezidáig azt gondoltam, a két oldal kategóriái, illetve a pólusokhoz való párt-besorolás csak nekem okoz gondot, de a cikkek azt mutatják, nem vagyok egyedül. Példának okáért kiderül az, hogy a "jobb-bal" osztályozás legutóbb a XIX. század végén volt viszonylag tisztán érthető. Azóta mindenütt az oda-vissza, középre be, középből ki csúszkálás folyik. A jobboldal, olykor radikálisan, máskor nem, de erősödik Európa-szerte. Fegyvere és érvei a nacionalizmus, az immigráció- valamint globalizáció-ellenesség, a bűnözéssel szembeni határozott fellépés (l. halálbüntetés), stb. Sikerük valószínűleg azzal magyarázható, hogy jól körülhatárolt ellenség-képet tudnak felmutatni, olyat, amilyet az egyszeri ember is ért, nem kell hozzá elitnek lenni. A politikában pediglen mindig kelletik az ellen, és ugyebár, teszem azt, az infláció-életszínvonal-gazdaság-bér-adó összefüggése mégiscsak absztraktum a #8220;gyün-az-idegen-elveszi-a-fődet"-hez képest.

6.

Ha a törvény nem engedi meg, hogy egyetemet alapítsunk, akkor módosítsuk a törvényt. Az alapítást szabályozó törvény, mely előírja, hogy csak az alapképzést valamint legalább két tudományterületen oklevél megszerzését nyújtó intézmény válhat egyetemmé, javítást igényelt. A folt kimondja, hogy alapítható egyetem akkor is, ha "a magyar állam nevében aláírt állam- vagy kormányközi együttműködési megállapodás" kívánja létesítését, valamint, ha idegen nyelven - jelen esetben németül - folyik az oktatás. Imígyen jöhetett létre, természetesen Fidesz-kebelben, az Andrássy Egyetem.