|
Balla Zsófia
Földi csendesség
Itten, északon - hol a nap hamar le-
nyugszik és szemel, kiszemel a ritka
tört eső - csak szél kotorász hajamban,
az egyedüllét,
mint a roncs levél, betemet. Bedől a
fű az ajtómig, ki ne nyisd! Ki nyitna
be? Lerogy, benő a magány, amelyet
annyira vágytam.
Tőle mit remélsz? Hogy életed a
méz, a só fölé magasodjon. Ő a
hegy, amelynek tág tetején belátjuk
messze a múltat.
Átkarol, emel! - tanulom magányom
jégszabadságát. ,,- Aki nem tanulta
meg, nem érdemel szerető, szabad párt!"-
Püthia szólít?
Elmarad a mély csevegés, leválik
súly s világ, lehull alakoskodásunk
mind, leszárad - haladunk a létünk
tőanyagáig,
pontba roskadt test-gravitációig.
Robban! Majd a lávaszavak kiválnak.
Holt szülőim élete újra, végleg
rámszegeződik.
Árvaság a vers. Kikaparja őrzött
titkaid, meglop, kifüröszt a kincsből.
Nem segít se könyv, se film lehűtni-
fűteni éjem.
Félek is, hogy elvadulok, ezért az
udvaron, kertben, a mezőkön nézek
szét: karóláb nyakmadarak struccolnak
ritmusaimmal.
Mi a magányosság? Kihülő vasérc, mely
pattog, vaktában feketül. Sötétlő
fák között világít a meztelen nyír.
Friss vereségszag.
Balla Zsófia
Kolozsváron született, itt végezte el a Zeneakadémiát, szerkesztett sokáig zenei és irodalmi műsorokat, itt jelent meg - tizenkilenc éves korában - első verseskötete, itt ment férjhez, itt halt meg a kisfia. Innen vándoroltak ki sorban a barátai, itt lett alkoholista vagy öngyilkos az otthon maradottak egy része. Itt ápolta édesanyját, itt került utcára 85-ben, innen utazott betört ablakú vonatokon, mínusz 17 fokban vidékre, hogy mezőgazdasági és ipari riportokat készítsen az Előre című újságnak. Itt jelent meg első tíz könyve. Kolozsváron kapott díjakat, itt vonták be tíz évre az útlevelét, itt hallgatták le a lakását, járt hétvégeken a Hójába és a Szent János-kúthoz és az Őzek völgyébe kirándulni és konspirálni, itt tanult meg románul, németül, valamennyire oroszul, franciául és angolul. Itt ismerte meg zsidóként deportált nagyszülei és megmenekült szülei történeteit. Kolozsváron volt lelkes úttörő, reménykedő ausztro-marxista, majd 68 augusztusa után ellenzéki költő. Itt olvasta el a Bibliát, itt érintette meg az erdélyi protestáns hagyomány szelleme, itt élte át 89 decemberében a forradalmat. Innen települt át - csalódottan és reménykedve - 93-ban Budapestre. Azóta itt él, ír, nő. Budapesten több kötete jelent meg, ebből három idegen nyelvű. A többit elmondják versei.
Díjai:
A Kolozsvári Írótársaság Költészeti Díja 1980.; A Román Írószövetség Országos Költészeti Díja 1983, 1991.; A Romániai Könyvszalon Költészeti Díja 1991.; Déry Tibor-díj 1992.; A Soros Alapítvány Életműdíja 1995.; József Attila-díj 1996.; Palládium-díj 2003.;
Könyvei:
A dolgok emlékezete (versek) Kriterion, 1968.; Apokrif ének (versek) Kriterion, 1971.; Vízláng (versek) Kriterion, 1975.; Második személy (versek) Kriterion, 1980.; Kolozsvári táncok (versek) Kriterion, 1983.; Eleven tér (válogatott versek 1965-86) Magvető, 1991.; A páncél nyomai (versek) Kriterion, 1991.; Egy pohár fű (versek) Jelenkor, 1993.; Ahogyan élsz (válogatott és új versek) Jelenkor, 1995.; Triangulum avagy száz ördög közt három szentek (versek) Seneca, 1997.; Spirituoso (versek négy nyelven) Jelenkor, 1999.; A harmadik történet (versek) Jelenkor, 2002.
Helyszín: MU Színház, 1117, Budapest, Kőrösy József utca 17./valaha lágymányosi művház, 4-es villamos végállomásánál/
Szeretettel vár mindenkit a házigazda: Lárai Eszter
A PROGRAM INGYENES!
|
