(MTI) - A 78 éves író, akinek Magyarországon is számos könyve jelent meg, de leginkább a XX. század egyik legkiemelkedőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdobbal azonosítják, a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak adott interjújában beszélt - először - arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába.
A legtekintélyesebb németországi lapok továbbra is nagy terjedelemben foglalkoznak Grass beismerésével, és mind szélesebb azoknak a pályatársaknak - illetve immár politikusoknak is - a köre, akik óvatos, de egyre kritikusabb véleményt mondanak a történtekről.
Hétfőn valamennyi német újság beszámolt arról, hogy az egykori lengyel államfő, a Nobel-békedíjas Lech Walesa, a korábbi gdanski Szolidaritás szakszervezet volt nagytekintélyű vezetője nyilatkozatban szólította fel Günter Grasst arra, hogy mondjon le gdanski - a korábbi Danzig - díszpolgári címéről. A most 79. évében járó író az egykori Danzig városában született, s a városvezetés később díszpolgári címet adományozott neki. Egyébként a mai Gdansk díszpolgára Lech Walesa is. A volt lengyel elnök mindazonáltal óvatosan fogalmazott: a beismeréssel nézete szerint olyan kellemetlen helyzet alakult ki, amelyben a legjobb az lenne, ha Grass maga mondana le a díszpolgári címről. Egyébként Grass az úgynevezett "danzigi trilógia" három regényével,a Bádogdobbal, a Macska és egérrel és a Kutyaévekkel vált világhírűvé.
Az újságok beszámoltak arról is, hogy Prágából érkezett hírek szerint Grasstól elvehetik a korábban kapott Karel Capek díjat, amely a legjelentősebb cseh irodalmi kitüntetésnek számít.
Egy német irodalomkritikus, Helmut Karasek előző nap azt hangoztatta, hogy egy esetleges korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat is kockáztathatta volna. Ám hozzátette, hogy a díjat Grass minden más német írónál jobban megérdemelte. A Nobel-díjat odaítélő stockholmi bizottság egyébként egyelőre nem foglalt állást Günter Grass nyilatkozatával kapcsolatban.
A pályatársak körében továbbra is általános az értetlenség, hogy Günter Grass miért csak most, hatvanegy évvel a történtek után állt elő a beismeréssel, ugyanakkor hasonló véleményt fogalmaz meg mind több konzervatív, sőt szociáldemokrata politikus is. Ez utóbbi azért is figyelmet érdemel, mert Günter Grass évtizedek óta a német baloldali szociáldemokrácia egyik legkiemelkedőbb személyiségének számított, aki műveiben mindig is azt hirdette, hogy a múlttal való szembenézést nem lehet megkerülni. Írásaiban szinte mindig a háború és a totalitárius erőszakuralom rettenetét ecsetelte, az utóbbi években pedig mind gyakrabban és hangosabban hallatta szavát időszerű politikai kérdésekben is.
Zavarodottságot váltott ki német irodalmi körökben Günter Grass beismerése Waffen SS-tagságáról
Az írótársak közül Walter Kempowski azt hangoztatta, hogy a beismerés túl későn jött. Hasonlóan vélekedett egy másik pályatárs, Ralph Giordano, aki azonban hozzátette, hogy nézete szerint Grass belülről már régóta megtette azt, amivel most a nyilvánosság előtt is elszámolt. Számára - mint fogalmazott - Günter Grass egyáltalán nem veszítette el erkölcsi hitelességét.
Helmut Karasek irodalomkritikus szerint egy korábbi beismeréssel Grass az irodalmi Nobel-díjat kockáztathatta volna. Azt a díjat, amelyet szerinte Grass minden más német írónál jobban megérdemelt. Karasek a maga nemében "csekélységként" jellemezte azt a tényt, hogy a későbbi világhírű író tizenhét évesen néhány hónapig a Waffen SS tagja volt. A beismerés némileg azonban mégis új fényt vet Grass egész pályájára - fogalmazott Karasek.
Klaus Bölling publicista tartózkodott attól, hogy bármilyen erkölcsi ítéletet mondjon Grass felett. Úgy ítélte meg, hogy a beismerés szemernyit sem csökkenteti irodalmi nagyságát. Ugyanakkor feltette a kérdést: miként fordulhatott elő, hogy egy ilyen rendkívül értelmes ember - akire a németek oly büszkék - mostanáig várt azzal, hogy az évtizedekkel ezelőtt történteket a nyilvánosság elé tárja.
Élesebben fogalmazott Michael Wolffsohn történész, aki szerint Grass korábban több kedvező történelmi alkalmat is elmulasztott arra, hogy előálljon a beismeréssel. Makacs hallgatása - nézete szerint - mindenképp leértékeli az író erkölcsi, ha nem is irodalmári életművét. Megmaradnak Grass szavai, nem pedig értékei - fogalmazott a történész.
A hét végén egyetlen politikus sem szólalt meg Grass beismerésével kapcsolatban, így tartózkodott a véleménynyilvánítástól a volt kancellár, Gerhard Schröder is, akit szoros szálak fűztek az íróhoz, s viszonyukat a kölcsönös rokonszenv jellemezte.
