(Népszabadság) - A kilencvenes években megszaporodó felsőoktatási intézmények és azok kezdetben hiányos könyvtárai komoly terhet róttak a közkönyvtárakra. Az egyetemistáknak szükségük volt a szakirodalomra, és ha valami nem volt meg a kari könyvtárakban, a legkézenfekvőbb úticél a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, azaz a "fészek" volt. Ám közkönyvtár lévén a FSZEK legfőbb feladata a város polgárainak széles körű kiszolgálása, így nem tekinthető elsőrendű céljának az egyetemisták által keresett könyvek beszerzése.
Az egyetemisták - elsősorban bölcsészek - koncentrált érdeklődése következtében azonban bizonyos könyvek állaga leromlott, vagy egyszerűen eltűntek az állományból, és mivel már régóta nem adták ki őket, az antikváriumokban sem voltak hozzáférhetők - így képtelenség volt pótolni a hiányt.
Havas Katalin, a FSZEK tájékoztató könyvtárosa tíz évvel ezelőtt összeállított egy listát, amely sorra vette a régóta kiadatlan, mégis népszerű köteteket, és egy kiállításon be is mutatta a "rongyos könyveket". A kiadók korántsem voltak elutasítók, sőt megörültek az ingyen piackutatásnak, és még fizettek is egy keveset a listáért.
Akkor a Népszabadság írt a rongyos könyvek áldatlan helyzetéről, és most az újságírók újra felkeresték Havas Katalint, hogy megtudjuk, vajon miként alakult a kötetek sorsa. Nem sok jóra számítottunk, hiszen az egyetemisták száma az utóbbi tíz évben is rakéta módjára emelkedett, és a FSZEK-be iratkozók fele továbbra is tanuló.
Fölösleges volt azonban az aggodalom, a tíz évvel ezelőtti akciónak köszönhetően ugyanis a ronggyá olvasott szak- és szépirodalmi művek nagy részét újra kiadták. A másik nagy változást a FSZEK online keresője hozta: ha valaki ezt használja, már otthon láthatja, hogy megvan-e a keresett könyv, és szükség esetén máris továbbmehet egy másik könyvtár honlapjára.
Megfigyelhető azonban, hogy már a tanulók érdeklődése sem a régi - teszik hozzá a szakemberek. Általában nem olvassák végig a könyveket, hanem viszik a fénymásolóba, megszerzik a szükséges fejezetet, és már mennek is. Ha a könyvtárosok kapcsolódó irodalmat ajánlanak, azon inkább csak mosolyognak. A világhálón sok évfolyam megosztja egymással a kijegyzetelt irodalmat, és így a tanulók lustábbik részének a könyvvel magával még véletlenül sem kell találkoznia.
Így is vannak azonban még hiányosságok. Például a színvonalas magyar művészettörténeti monográfiákat senki sem akarja újra kiadni, mert képanyaguk elavult, és nem versenyezhetnek a többnyire Kínában nyomtatott gyönyörű, ámde szövegükben igénytelenebb külföldi társaik magyar adaptációival.
