A marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában, Király Kinga Júlia fordításában megjelenő kötet alaptémájául az örmény népirtás, valamint az azt előkészítő események szolgálnak - Antonia Arslan írása azonban inkább családregény, mint történelmi munka.
"És leültem egy májusi délutánon, hogy kigabalyítsam egymásból ennek a történetnek a szálait, hogy meghallgassak mindenkit, és megírjam őket, a történet pedig magától szövődött, úgy, mint egy csodaszőnyeg" - vallja a szerző a Pacsirtavár megszületéséről, amely elsősorban annak köszönheti létét, hogy Arslant elkezdte érdekelni saját identitása, örmény gyökerei. Állítása szerint igen gyorsan megérintette az "örmény valóság", habár kezdetben nem igazán tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel.
A Pacsirtavárban Arslan családja kalandos történetét követi, főleg Henriette nagynénje emlékezéseit alapul véve, aki kislányként túlélte a népirtást. A regény kritikusai megjegyzik, hogy az írónő sikeresen kerüli el az egyoldalúság csapdáját, nem ítélkezik, csupán bemutat, méghozzá a lehető leghitelesebben. A kegyetlenkedéseket ráadásul egy szerelmi szállal is "oldja", amely igen fontos ideológiai szempontból is: ugyanis e vonzalom egy örmény lány, Azniv, és egy török tiszt, Dzselál között szövődik.
Antonia Arslan a padovai egyetem olasz tanszékének visszavonult professzora. Pacsirtavár című regénye röviddel megjelenése után elnyerte a Campiello-díjat, 2005-ben pedig a PEN Club díját. Olaszországban rövid úton bestseller lett belőle: az első kiadás után négy utánnyomást ért meg. 2006-ban a Taviani-fivérek filmet forgattak a regényből, a filmet 2007-től Európa-szerte játsszák a mozikban.
