(MTI) - A könyv, amely a Vince Kiadó jóvoltából látott napvilágot, az Oxford University Press-nél hamarosan megjelenő The Martians of Science: Five Physicists Who Changed the Twentieth Century című munka magyar változata.
A marslakó elnevezés több anekdotában is szerepel, amelyek lényege, hogy a II. világháború idején az atombombaprogram - a Manhattan-terv - résztvevőinek feltűnt, milyen sok különlegesen tehetséges magyar kutatót ismernek. Ekkor vetette fel valaki, hogy valójában marslakókról van szó, akik álcázásul magyarul beszélnek.
S hogy kik a marslakók? Kármánt a modern aerodinamika, Neumannt pedig a számítógép atyjaként emlegetik, Szilárd ismerte fel a nukleáris láncreakció lehetőségét, a Nobel-díjas Wigner a szimmetriát építette be az atomfizikába, Tellernek pedig molekulafizikai és magfizikai kutatásai voltak jelentősek.
Fontosabb azonban, hogy Kármán szolgáltatta a modern amerikai légierő tudományos hátterét, Szilárd kezdeményezte az első atombomba megvalósítását, Wigner volt a világ első nukleáris mérnöke, Neumann újításaival döntő módon járult hozzá az atomfegyverek és az interkontinentális rakéták kifejlesztéséhez, Teller pedig elérte azt, hogy a szovjet fenyegetés árnyékában az Egyesült Államok megteremtse a hidrogénbombát, ami a két szuperhatalom között évtizedekre biztosította a békét.
"Az öt marslakó különleges csoportot alkotott: nemcsak nagy tudósok voltak, hanem az Egyesült Államok és a szabad világ védelmében akár saját tudományos pályafutásuk kockázatával is hajlandóak voltak cselekedni" - mondta méltatásában Kroó Norbert akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.
"Nem véletlenül vettek részt az atombomba, majd hidrogénbomba kifejlesztésében. A menekülés kényszere motiválta őket, amelynek gyökerei kettős kivándorlásukban - az első világháború után Budapestről való távozásukban, majd Németország tizenöt évvel későbbi elhagyásában keresendők. Elmenekülvén, elűzetvén a mindenkori támadó elleni védekezésben játszottak szerepet" - hangsúlyozta Frank Tibor egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora, aki pszichoszociális oldalról közelítette meg a marslakókat.
A menekülés kényszere oly erős volt, hogy Szilárd Leónak hosszú élete során soha nem volt önálló lakása. Hotelekben élte le az életét és az összes iratát két bőröndben összecsomagolva az ajtó mellett tartotta - hozta fel példának a történész.
Véleménye szerint Hargittai István könyvében nemcsak a marslakók tudományos teljesítményét ismerteti, hanem zárkózott, sokszor ellentmondásos egyéniségüket is emberközelbe hozza. A szerző egyben árnyalt képet rajzol a korról, amelyben ezek a tudósok éltek, "kézen fogva elkalauzolja az olvasót az elmúlt ötven-hatvan év történelmi eseményei között."
