Solymosi Bálint: Életjáradék

Irodalom

Jánossy Lajos: Hidegvérrel c. kritikájának részletét közöljük, a teljes változat a litera.hu-n olvasható.
 
"Ha az Életjáradék című könyvet felüti az olvasó, pár oldalon belül nyomban tapasztalhatja, hogy sokféle szövegrétegű művet tart a kezében. Nem csupán az írott sorok győzik meg erről, hanem a szöveg tipográfiája is szembesíti az írói szándékkal; egyrészt fragmentált, feltört szövegmezővel találkozik, amely több hangon, nyelvtanilag is több nézetből "szól", másrészt minden egyes töredéket számmal megjelölő - az alcímet mint "műfaj-meghatározást" (Prózatételek) tükröző - struktúra tárulkozik fel. A szöveg tektonikus szinteltolódásait, szét- és egymásba csúszásait e sajátos számozás még hangsúlyosabban nyomatékosítja. A megoldás akár az antik szerzőkre, pl. a platóni dialógusok formájára is emlékeztethet, tépetten parafrazeálja azt; esetünkben a regény terepét tájoló, egyszerre orientáló és dezorientáló útmutatással idézi meg a dialogikus, érvelő és ellenérvelő retorikai alakzatot. Solymosi Bálint regényében az önmegszólításos beszédhelyzet még határozottabb ad nyomatékot a vallomásos karakternek, ugyanakkor az összhangzattanában a lírailag hangolt alanyi regisztert emeli ki. "A korszerű, avantgárd líra hiteles formája az önmagát folytonosan rendkívüli (hiábavaló) erőfeszítéssel korrigáló, reménytelen, saját magát sem értő, alig-hallható vagy éppenhogy túlbeszélt, formátlan monológ." (Tábor Ádám: Szellem és költészet) Az összerakás és a szétszedés lüktető játszmája zajlik előttünk és "a fülünk hallatára", dekonstruált monológok vonzzák és taszítják egymást a hangok egyenrangúságát tételező dodekafon hangszerelés szerint. Mind az egyes szám harmadik, második és első számú beszédmódok ill. az ezekbe ékelt függő beszéd akcentusai a prózavilág, a nyelv hermeneutikai összefüggéseire és/tehát nehézségeire irányítják a figyelmet, profán exegézisre; a prózatételek a tékozló fiú archaikus, és tegyük hozzá: a tékozló apa inverz történethelyének körüljárásába vonnak be.
 
Az elmúlt fél évszázad magyar történelmét; ennek a külső és belső tájnak a történeteit, az önismeretnek és az önértésnek az alanyi, az életrajziság elemeit reflektáló, a helyet, ahol voltunk s vagyunk, a személyiségtörténet fordulópontjai alapján integráló szövegeit most kezdi írni az a nemzedék (Esterházy, Forgách, Györe, Garaczi, Kukorelly, Németh), amelynek a hatvanas-hetvenes évek áporodott levegőjű várótermében adatott felnőnie. A felfüggesztett, egyszerre ítélet alatt álló és ítéleten kívül helyezett idő szinte kimeríthetetlen fedezetet nyújtott a gyerekkor örökkévalósának a fenntartására. A fennálló uralkodói és a regulativ értelemben autoriter, felnőtt világként állt szemben az autentikussal, visszaható érvénnyel is megsarcolva és feltételes módba téve az egyén történetét. Ekképpen az "apa-regény"- indexszel ellátott művek a megkésett fejlődés (lásd ennek szélesebb, történeti horizontját: Szűcs Jenő: Európa három történeti régiója) megúszhatatlan következményei is, szükségképpeni fázisai, kísérletek az önállóság megteremtésére, szabadulási kísérletek az elhúzódó gyerekkor, tekintélyek által kétszeresen felügyelt "kollégiumából", egyidejűleg a "kollégiumi" helyzetre a szabadság eszköztárából jórészt reaktív válaszokkal védekező pozícióból.
 
A feltáró munkának kiemelkedő állomása az Életjáradék, amely ennek az időnek a vidéki életvilágát cserkészi be. Mert Solymosi könyve épp a kiszolgáltatottságnak, a "puszta országnak" a természetrajzát, konkrét életvilágát teremti meg, azon belül, pedig az idegenség eredetmítoszát; a kulturális-szociológiai minták létmegelőző adottságai és az individualizáció önteremtő erőfeszítései közötti feszültséget, az apa figuráján keresztül az elnyomás és a deviancia erotikáját és terrorját egyszerre ragadja meg. "Ezen túl, ismerem fel, mindig az apámról lesz szó, ha nem jövök rá, mi történik." (256. o.) A Solymosi regényében szereplő apa, aki egyszerre tombol a sármőr, a dúvad, a bűnöző, a vagány stb. szerepében, feltehetőleg az egyik legeredetibb alakítás az irodalom örökös színpadán."
 
A könyvet megjelentető Kalligram Kiadó honlapja