Szakonyi Károly az Írószövetségben

Irodalom


SzakonyiKaroly_D_CIM20080706002.jpg
Szakonyi Károly

1969, Magyarország. A Bódog család a legkisebb fiú, Imrus születésnapját ünnepli. A mama halat ránt és puncstortát készít, a papa felveszi a jobbik zakóját. A testvérek is időben megérkeznek. Minden szabályszerűen zajlik, tisztes kispolgári formák szerint ? csak közben folyamatosan megy a tévé. Ezt nézik vacsora alatt és amíg felszelik a tortát, ezt nézik ülve, állva és járás közben, erre koncentrálnak, amíg beszélnek vagy hozzájuk beszél valaki. Érthető, ha néhány apróság elkerüli a figyelmüket. Például, hogy Vanda, a lánytestvér, felmondott a munkahelyén, hogy Imrus tulajdonképpen nem tizennyolc, hanem tizenkilenc éves, hogy a család albérlőjét Krisztosznak hívják, és tizenkét tanítvány látogatja rendszeresen? Mindebből Bódogék semmit sem vesznek észre ? vagy nem akarnak észrevenni? ?, pedig házuk hétköznapi tragédiák és nem mindennapi csodák helyszíne. 
 

Szakonyi Károly Adáshibája 1970-es Vígszínházi bemutatója óta az egyik legtöbbet játszott magyar színdarab. Ma sem vesztett semmit erejéből: keserű humora, abszurdba hajló helyzetei kíméletlen élességgel mutatnak be egy átlagos magyar családot, ahol kényelmesebb félrenézni, mint felismerni a valóságot.
 
Keszég László rendezésében 2011. január 22-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játsszák a darabot, melyről az író és a rendező is beszélget december 15-én, 18 órakor a Magyar Írószövetségben.