Dénes, Páris vértanú püspöke (III. század), a Merovingok, majd Karolingok védőszentje. Emlékezetét a sírja fölött emelt Saint-Denis-apátság, a francia királyi család temetkezési helye ápolta és terjesztette. A jámbor legenda szerint lefejeztetése után fejével a kezében ment sírjába. Sokszor így is ábrázolják. A Tizennégy Segítőszent egyike, fejfájósok szokták magukat oltalmába ajánlani. 

[…] Dénest és ünnepét középkori liturgiánk számontartja. Régóta kedvelt keresztnév, de ismeretes családnévi változatokban is: Dénes, Dénös, Dienes, Gyenös, Gyenis, Gyenizse, Gyenes, Szeged középkorából Gyengyüs, XVIII. századából Jenes.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

1874. október 9-én alapították az Általános Postaegyesületet, melyet később Egyetemes Postaegyesületnek neveztek. Erre az eseményre emlékezünk a POSTAI VILÁGNAPpal. A 22 alapító ország között volt Magyarország is. Az egyesület célja, hogy összehangolja a nemzetközi postaszolgálat tevékenységét és továbbfejlessze a szolgáltatásokat. Az egyesület 1948-tól az ENSZ szakosított intézménye, jelenleg több mint 160 ország a tagja.

CSABA LÁSZLÓ (Budapest, 1924. október 9. – Budapest, 1995. január 18.): a II. világháború utáni magyar modern templomépítészet legjelentősebb alkotója. A budapesti műegyetemen 1967-ben szerzett építészmérnöki diplomát. A háború után indított MÉSZ Mesteriskola tagja lett (1953–55), majd a műegyetem oktatója volt. 1970-80 között a Típustervező Intézet műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott. A korszerű templomépítészet elveit képviselő alkotásai számos hazai és nemzetközi elismerést kaptak (1959, 1988 Ybl-díj; 1961 August Perret-díj). Alkotásaival találkozhatunk Cserépváralján, Hollóházán, Nyírderzsen vagy Békásmegyeren is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ)

ÉBER ERNŐ (Budapest, 1874. október 9. – Budapest, 1968. szeptember 7.): állattenyésztő, agrárpolitikus, gazdaságtörténész. Az iskolatej-akció első megvalósítója. 1895-ben szerzett diplomát a magyaróvári Gazdasági Akadémián. Ezt követően Berekegyházán lett gazdasági segédtiszt, majd az 1897-ben megjelent cikkére felfigyelve, a szövetkezetügy hazai apostola, Károlyi Sándor meghívta a fóti birtokra titkárnak. 1899-ben az Erdélyi Gazdasági Egylet segédtitkára lett Kolozsváron, ahol a Tudományegyetemen jogi diplomát is szerzett. 1907-ben a Sopron megyei Gazdasági Egylet titkára, 1917-ben ügyvezető igazgatója lett. Sopron főjegyzőjévé is megválasztották. Nevéhez fűződik a Soproni Tejszövetkezet és a csermajori földművesiskola alapítása. Az I. világháború után Budapestre költözött, ahol 1924-ben megindította és 1939-ig szerkesztette az Állattenyésztők Lapját, 1932-től pedig az Állattenyésztők Naptárát. Emellett 1927 és 1938 között a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a tej és tejtermékek tápláló értékének kutatásával, továbbá az ezekhez kapcsolódó propagandatevékenységgel foglalkozott. Lényegében nevéhez fűződik az iskolatej-akció. Ezekben az években több nemzetközi kongresszuson is részt vett. 1938-ban a Magyar–Olasz Bank Rt. gazdasági tanácsosa lett. 1940-ben lefordította magyarra Adam Smith híres kétkötetes művét (Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól), 1946-ban pedig G. Marshall amerikai vezérkari főnök 1943 és 1945 közötti jelentéseit fordította le, amelyet négy kiadásban is közreadtak. Mint gazdaságtörténész, 1942-ben a Széchényi család birtokairól adott közre egy gazdaságtörténeti kötetet, majd 1950-ben az MTA a magyar állattenyésztés múltjának története megírásával bízta meg, amely munkája 1961-ben jelent meg. 1952-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa volt, s 1957-től nyugdíjasként a múzeum egyik agrártörténeti szakértője.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KATONA MIHÁLY (Szatmárnémeti, 1764. október 9. – Búcs, 1822. május 9.): református lelkész, nemzetközi elismertségű földrajztudós, a kort foglalkoztató csillagászati kérdések legjelentősebb magyar szakértője. A debreceni kollégiumban tanult, 1790-ben kollégiumi könyvtáros lett. 1793-tól a frankfurti egyetemen végzett tanulmányokat. Három év múlva tért haza, először Komáromban volt tanár, 1803-tól haláláig Búcson (Komárom megye) lelkész. A föld mathematikai leírása a világ alkotmányával együtt (Komárom, 1814) című műve a legszínvonalasabb és legtartalmasabb magyar természeti földrajz szerzője saját korában.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon MEK)

A „turbina atyja”-ként számon tartott tudós, feltaláló SEGNER JÁNOS ANDRÁS (Pozsony, 1704. október 9. – Halle, 1777. október 5.) tudományos érdeklődésének kialakulására olyan hírneves tudósok hatottak, mint Mikoviny Sámuel és Bél Mátyás. Segner ősei a protestánsok üldözése idején menekültek Magyarországra Stájerországból. A debreceni Református Kollégium jeles diákja a jénai egyetemen orvostudományt, matematikát és fizikát tanult. 1731-ben városi orvosnak szegődött Debrecenbe, majd a jénai, később göttingeni egyetem meghívására a fizika, matematika és kémia tanára lett. Közben foglalkozott csillagászattal is: megalapította a göttingeni egyetem obszervatóriumát. Emellett őt tekintik a matematikai meteorológia megalapítójának. 1755-től haláláig Halléban a fizika, matematika és csillagászat professzora volt.

Tudományos munkássága nagyon sokrétű volt. A fizikában a legjelentősebb eredményeket a folyadékok és a merev testek dinamikájában érte el. Az ő munkáira alapozva fogalmazta meg a folyadékok és a merev testek mechanikájának alaptörvényeit Euler a róla elnevezett egyenletekben. A ma is közismert Segner kerék elméleti és gyakorlati jelentőségű találmány. Alkotója a Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae raemittit (Göttingen, 1740) című munkájában a következőképpen írja le: „A vízikerék lényege egy tetszés szerinti alakú és nagyságú tartály, ezt úgy kell felerősítenünk, hogy egy függőleges tengely körül könnyűszerrel foroghasson. A tartályból alul egy belül üres kar nyúlik ki, s ennek oldalán egy tetszés szerinti nagyságú lyukat fúrunk. Ha az ember a tartályba vizet önt és állandóan gondoskodik arról, hogy a lyukon kifolyó vizet pótolja, az edény a tengely körül forogni kezd, a kifolyó víz útjával ellentétes irányban. Ez a mozgás állandóan fokozódik egy bizonyos sebességig. Következésképp a víz kiömlése is erősbödik, így hát a víz pótlásáról is fokozott mértékben kell gondoskodnunk, ha a tartályban állandó szintet akarunk biztosítani”. Segner vízikerekét először egy Göttingenhez közeli falucskában, Nörtenben alkalmazták a gyakorlatban 1753-ban, egy olajütő malom meghajtására. A manapság a parkok öntözésére használt berendezések is a Segner kerék elvén működnek. Segner találmánya és kísérletei szolgáltak alapul Euler későbbi munkájának, amelyben kidolgozta a turbinák elméletét. Euler kétrészes: egy álló és egy forgó részből álló turbinája jelenti az átmenetet a Segner-kerék és a korszerű reakciós, vagyis a visszahatás elvén alapuló turbinák között. Segner sikeresen foglalkozott a pörgettyű fizikájával is. A matematika terén bizonyította a Descartes féle előjelszabályt, vizsgálta az egyenletek grafikus megoldásának lehetőségeit és kitűnő matematikai tankönyveket írt. A kémiának sok hasznos, gyakorlati alkalmazását tárta fel: írt a húsok pácolásáról és füstöléséről, a gabona vetőmagok fertőtlenítésére a kéndioxidos kezelést ajánlotta, a sovány földek trágyázására pedig a fahamut. Érdeklődése kiterjedt a cukor-, a szesz- és a puskapor gyártás technológiájára is. Segner jelentőségét már kortársai is felismerték; tagja volt a pétervári, londoni, berlini és göttingeni akadémiának, a porosz királytól több kitüntetést kapott. Magyarságát hosszú külföldi tartózkodása alatt is megőrizte, a hagyományok szerint megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a működései helyén tanuló magyar diákokkal. Nevét az Segner keréken kívül egy róla elnevezett Hold-kráter is őrzi.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Életrajzi Lexikon, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)

Tornai József (Dunaharaszti, 1927. október 9.– Budapest, 2020. január 31.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 2019-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Fontosabb díjak, elismerések

1975 – József Attila-díj
1983 – Alföld-díj
1997 – A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
1998 – Arany János-díj
2001 – Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj
2001 – Kortárs-díj
2006 – Tiszatáj-díj
2007 – MAOE nagydíj
2012 – A Magyar Érdemrend tisztikeresztje
2012 – Balassi Bálint-emlékkard
2012 – Prima Primissima-díj
2013 – Kossuth-díj
2014 – A Nemzet Művésze
2015 – A Magyar Művészeti Akadémia díja

Tornai József életrajza