Szécsi Noémi: Kertészt kanonizálják (Kertész-tanulmánykötet)

   Ezen a héten arra lettem figyelmes a keddi Népszabadságot tanulmányozva, hogy egy Sáringer Károly nevű olvasó intézett hosszabb levelet a szerkesztőséghez. Először azt hittem, méltatlankodó válasz lesz a népszabi fanyalgó kritikájára. De nem.
   Sáringer Károly - úgy is mint a Nőt akarok - válasz Terézanyunak c. bestseller szerzője - pont azon háborog, hogy miért nem kutatja a legnagyobb példányszámú napilap az ő sikere titkát. Mert istenments, hogy magát Kertész Imrével hasonlítsa össze, de néhol maga mögött hagyja a derék Nobel-díjast az eladási listán.

   Hát igen.
   A sikerszerzők - vagy ilyen nyílt szerénytelenséggel, esetleg burkoltabban - mindig azon sírnak, hogy róluk nem jelennek meg elemzések, kritikák. És azzal nyugtatják sértett lelküket, hogy legalább jól fogy a könyv és dől a lé. Úgy tűnik azonban sokaknak keserű azt látni, hogy Kertész Imrének semmilyen fronton sincs oka panaszra, itt is, ott is halad a szekér. Veszik a regényeket, és a kritikai aktivitás is nőttön-nő.

   Nem volt ez mindig így. Kertész is bizonyára elmorzsolt néhány könnycseppet, amikor konstatálta, hogy Kulcsár Szabó Ernő kihagyta az irodalomtörténetéből. Meg persze mások is csúful elbántak vele, s lám, jött kutyára dér! Most már soha többet nem lehet oka panaszra az írónak, ez garantált. Imre bácsit kanonizálni fogják mindenfelől, ennek a mozgalomnak a zászlóshajója a most megjelent tanulmánykötet Az értelmezés szükségessége.

   Néhány fiatal irodalomtudós 2002 április 11-12. között - jó érzékkel - konferenciát trombitált össze a Kertész Imre életművet megtárgyalandó. Ennek anyagából állította össze a két szerkesztő - Schreibner Tamás és Szűcs Zoltán Gábor - ezt a L'Harmattan kiadó gondozásában megjelent kötetet. A szerzők közt főleg fiatal irodalomtudósokat találunk (Kaposi Dávid, Kalocsai Katalin, Kovács Béla Lóránt, Proksza Ágnes, Schein Gábor, Vári György, Vaderna Gábor, Teslár Ákos, Molnár Sára), de Margócsy tanár úr is szerepel egy írásával, amelyben Kertész-Ottlik párhuzamot állít.

    Persze, amint az a könyvbemutatón Tarján Tamás kérdéseire kiderült, a kötet nem maga a tökély, például nem esik benne szó a Kaddisról. Annál több a Sorstalanságról, de remélhetőleg a csorbát kiköszörüli majd a Szirák Péter-monográfia, amelyet a Kalligram jelentet majd meg. Ez lesz az újabb kanonizációs akció a placcon, ismét egy olyan, amit még a Szenzációs Bejelentés előtt kezdtek el.