| 1. József Attila, 2. Ady, 3. Radnóti |
A drámában volt a legelsöprőbb győzelem: De nem tesz. A vidéki könyvesboltokban (Veszprém megyei jogú városában például) legfeljebb a Magvető és a Magyar Könyvklub könyveit lehet kapni. Kortársakat a tizen-huszonévesek pedig csak akkor olvasnak, ha valami személyes közük is van a szerzőhöz. |
 |
 |
 |
||
| József Attila | Ady Endre | Radnóti Miklós | ||
| Ha látják. Hallják. Odamegy az órára. Mesél róla a tanár. Így lett például az én hallgatóim között számos Bartis- meg Péterfy-rajongó. És a huszonéves nem jár irodalmi rendezvényekre, mert azt sem tudja, mi az. Ha meg odamegy neadjisten, könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy észreveszi, rajta kívül mindenki ismer mindenkit. És akkor nem megy többet. Persze lehet rájuk legyinteni, de talán nem kéne: nagyon lelkesek tudnak lenni, ha segítenek nekik. És örülni kellene, ha egyáltalán olvasnak kortársakat. Nem utálni őket azért, mert nem pont engem. Vannak ugyanis könnyebb és nehezebb szerzők: nem lehet az egyetemistákkal rögtön Tolnai Ottót meg Marno Jánost olvastatni, mert akkor úgy visszaszaladnak Adyhoz meg Radnótihoz, hogy a nyomukat se látjuk. Ezzel is kellene egy kicsit foglalkozni talán, nemcsak az anyázással: jól látszik ebből, nem nehéz olyan mintavételt csinálni, amelyben a Szigligeten egymás torkának ugró "sikerszerzőket" meg a sikerteleneket csak egyetlen hajszál választja el. Vagyis 1, azaz egy olvasó. |
 |
 |
 |
||
| Shakespeare | Madách | Csehov | ||
