Születésnapi levél - Csáth Gézának

Bocsánat a tegezésért, de már hetek óta azon gondolkoztam, mit írjak, illetve írhatok-e egyáltalán valamit Neked a 119. születésnapod alkalmából, február 13-án. Mert többen is azt mondták, csak úgy nem lehet írni valakiről, valami egyéb apropója is kell, hogy legyen.

Aztán, eszembe jutott Esterházy Péter egy gondolata, amit szeptemberben mondott a Csáth Géza-emléktábla avatóünnepségen:

"Csáth azon fontos szerzőink közé tartozik, akit újra és újra fölfedezünk, - ehhez ugye az kell, hogy újra és újra elfeledjük. És az irodalmi masinéria akkor szokott működni, amikor a valamely íróval kapcsolatos évszám kettővel meg öttel osztható, - és most nem osztható. Legalábbis öttel biztosan nem."

És tényleg.
Sem kettővel, sem öttel nem osztható a 119. De mégis aktuális beszélni, megemlékezni Rólad, az íróról, nemcsak születésed évfordulója kapcsán. Ugyanis az elmúlt időszakban többet és többször foglakoztak Veled, a méltatlanul elfeledett írónk művei és emlékezete címszó alatt.

Úgyhogy, akad apropó, jelen esetben legfőképp a születés-évfordulód.
"Egy nap alatt ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül két millió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni -, tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húsz millió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára."
Ezt írtad 1912-ben, az Ópium című novelládban. És, ha még most is élnél, akkor saját számításaid szerint 192 000 000, azaz százkilencvenkétmillió éves lennél - 1910-ben kezdted használni a morfiumot. Persze, ez lehetetlenség, - de hát, te magad is lehetetlen voltál. Lehetetlen, de nagyszerű. És talán már nem kell újra felfedezni a könyveidet, és nemcsak a kettővel vagy öttel osztható évfordulók alkalmából kell felidézni téged.

Baráti öleléssel:
Kéner Balázs