Mint arról másfél hónapja beszámoltunk, az ókori költőnő egyik versét sikerült úgy-ahogy rekonstruálni, most újabb szövegét állították helyre angol irodalmárok (a Szapphó és az évek súlya címűt), a Szapphó tanítványaihoz a korábban közölt szövegrészlet másfajta értelmezése.
Michael Gronewald és Robert Daniel kutatók még tavaly egy papirusztekercsen találtak néhány sortöredéket, melyet aztán sikerült azonosítani, és egy másik töredékhez hozzákapcsolni. (A tekercsbe egyébként egy múmiát csomagoltak). Egyben ez a legkorábbi Szapphó-másolat, amelyet ismerünk: időszámításunk előtt 300 környékéről származik, vagyis Szapphó halála után háromszáz évvel keletkezett.
A fordítások:
Sappho to Her Pupils
Live for the gifts the fragrant-breasted Muses
send, for the clear, the singing, lyre, my children.
Old age freezes my body, once so lithe,
rinses the darkness from my hair, now white.
My heart?s heavy, my knees no longer keep me
up through the dance they used to prance like fawns in.
Oh, I grumble about it, but for what?
Nothing can stop a person?s growing old.
They say that Tithonus was swept away
in Dawn?s passionate, rose-flushed arms to live
forever, but he lost his looks, his youth,
failing husband of an immortal bride.
(Lachlan MacKinnon)
Sappho and the Weight of Years
Girls, be good to these spirits of music and poetry
that breast your threshold with their scented gifts.
Lift the lyre, clear and sweet, they leave with you.
As for me, this body is now so arthritic
I cannot play, hardly even hold the instrument.
Can you believe my white hair was once black?
And oh, the soul grows heavy with the body.
Complaining knee-joints creak at every move.
To think I danced as delicate as a deer!
Some gloomy poems came from these thoughts:
useless: we are all born to lose life,
and what is worse, girls, to lose youth.
The legend of the goddess of the dawn
I?m sure you know: how rosy Eos
madly in love with gorgeous young Tithonus
swept him like booty to her hiding-place
but then forgot he would grow old and grey
while she in despair pursued her immortal way.
(Edwin Morgan)
A teljes cikk ITT olvasható.
