Disputa költészetről és politikáról

Az irodalminak induló beszélgetésben óhatatlanul összefonódott L. Simon László költői és politikusi életpályája. ?Minden nehézség ellenére azt mondhatom, nem bántam meg, hogy a költői pályát a politikusira cseréltem; olyan dolgokat tapasztaltam meg az elmúlt években, amelyeket biztosan nem tapasztaltam volna meg az irodalmi közegben. Bármilyen furcsán hangzik is, hálás vagyok azért, hogy ennyiféle emberrel, ennyiféle problémával, ennyiféle sorssal szembesülök nap mint nap? ? fogalmazott a politikus.

L. Simon László elmondta: mindig is kiemelt céljai között szerepelt saját térségének segítése. ?Az ember tartozik a szülőföldjének, tartozik annak a közegnek, ahonnan jön, ahonnan származik, ahonnan valamit kapott.?

Az államtitkár beszélt arról is, az évek során hogyan vált egyre összetettebbé politikusi munkája. ?Amikor elkezdtem, csak a kultúráról gondolkodtam, de aztán elkezdett foglalkoztatni a kultúra gazdaságtana, és most már az egész gazdaság abban az értelemben, hogy mennyiben alapja egy erős kultúra kiépítésének egy erős gazdaság. Az az ország, amelynek nem erős a gazdasága, nem képes erős kulturális intézményrendszert fenntartani, és ez fordítva is igaz. Az identitásproblémákkal küszködő, kulturálisan szegény közeg nehezen tud gazdaságilag erős lenni.?

L. Simon László a kortárs magyar irodalom helyzetéről szólva hiányolta a szociográfiai műveket és határozottan állást foglalt a prózai művek irodalomtanításban betöltött szerepe mellett.

?Gyerekként azért kell irodalmat olvasni, mert olyan mintákat, ismereteket és élményeket ad, amelyeket az ember iskolásként még nem tapasztalhat meg. Azért kell még 100 év múlva is elolvasniuk a magyar gyerekeknek az Egri csillagokat, hogy megértsék, mi az, hogy haza, hazaszeretet, hűség, becsület, kötelesség, árulás.?

Fotó: L. Simon László Facebook-oldala