A Székelyföld vendégségben

Az est vendége a lap József Attila-díjas munkatársa, Molnár Vilmos író, Lövétei Lázár László költő és Fekete Vince költő volt. Molnár Vilmos felidézte az előzményeket: közel egy évet vett igénybe a tervezés, és elképzeléseik közt szerepelt, hogy a folyóirat hiánypótló is legyen. ?Két lap, a Helikon és a Korunk létezett akkoriban Erdélyben? ? emlékezett vissza. A változatos rovatokkal rendelkező Székelyföld a nem székelyföldi olvasók igényeit is maradéktalanul kielégíti, ezen kívül fontos, hogy az írásokon keresztül beavassák őket a székelység eredetébe, kultúrájába, sajátos jegyeinek tudatos feltárásába.

Az 1998 óta a Székelyföldnél szerkesztő Lövétei Lázár László megerősítette, hogy a lap létrejötte emiatt is fontos volt, mert azokban az időkben kevés sajtóorgánum törődött magával a Székelyfölddel.

Molnár Vilmos hangsúlyozta, hogy a tudományos munkák szakértői jól érthető stílusban foglalkoznak az adott témával, amely amellett, hogy olvasóbarát, szakmailag sem hagy kívánnivalót maga után.

Fekete Vince kitért rá: az is követendő szempont, hogy a szépirodalmi rovat a legszélesebb kitekintést nyújtsa. ?Mindenféle stílusnak és kísérletezésnek teret adunk, hogy megmutassuk, mennyire sokszínű a kortárs magyar irodalom? ? jegyezte meg.

A Székelyföld szerkesztői rendszeresen részt vesznek közönségtalálkozókon, a Kárpát-medence legeldugodtabb, magyarlakta vidékére is elmerészkednek csak azért, hogy ott a lap és a magyar irodalom jó hírét terjesszék. Molnár Vilmos az előfizetés kapcsán arról tett említést, hogy a két világháború között az Erdélyi Kézműves Céh előfizetőkön keresztül adta ki a könyveit, és a támogatók neveit egytől-egyig feltüntették a kötetek végén. A Székelyföld hasonló gyakorlatot követ, a lap utolsó oldalain az összes előfizető neve megtalálható.

Fekete Vince röviden beszélt a lassan a végéhez közeledő, százkötetes, a szerkesztőség tagjai felügyelte Székely Könyvtár sorozatról, amely évi tíz könyvet jelentet meg.

Az est vége felé a mentorálás, a pályakezdő fiatalok támogatása volt a téma. ?Aki igényt tart a segítségünkre, bármikor fordulhat hozzánk tanácsokért. Annak idején többek között Mózes Attila, Lászlóffy Aladár, Zsigmond István, Király László, Szilágyi István nyújtott felbecsülhetetlen segítséget a munkánkban? ? mondta Fekete Vince.

A nyolcvanas évektől rendszeresen publikáló Molnár Vilmos humorosan megjegyezte, soha nem szeretett szerkesztőségekbe járni, postai úton juttatta el a kéziratait a megfelelő helyre, és az írások minősége döntötte el, közlik vagy sem.

A Kultúra.hu kérdésére, hogy a kezdetektől mi határozza meg a szépirodalmi rovatot, Fekete Vince elmondta, hogy folyamatosan újabb és újabb tehetségek kerülnek a látóterükbe, a lap életében kiemelt szerepet tölt be a tehetséggondozás. A figyelmet érdemlő fiatal szerzők közül Marcutiu-Rácz Dórát, Voloncs Attilát, illetve Bíró Zsombor Aurélt hozta fel példaként. ?A szépirodalmi rovat mellett a kritika rovat is hozzám tartozik, fontosnak tartom, hogy határon innen és túl valamennyi érdekesebb könyvről szülessen kritika a lapban? ? jelentette ki. Úgy véli, Magyarországról hellyel-közzel a legtöbb könyv eljut Erdélybe, azonban fordítva ez teljes bizonyossággal nem jelenthető ki. ?Nem igazán találkozom az erdélyi kiadók könyveivel a budapesti Írók Boltjában? ? állapította meg, majd hozzátette, hogy a magyar irodalom nagyon Budapest-központú.

Hogy a román irodalom fontos-e számukra, erdélyi szerzők számára, Fekete Vince igenlő választ adott. Nem egyszer szerkesztettek román tematikájú lapszámot és közölnek rendszeresen román szerzőktől írásokat. ?Meghatároz minket a román irodalom, és hiszem, hogy a két kultúra hat egymásra. Egymás mellett élünk, kötelességünk, hogy törődjünk a másikkal? ? mondta. Véleménye szerint a magyar irodalom jól szerepel a nemzetközi mezőnyben, elég csak Nádas Péter, Krasznahorkai László, Dragomán György vagy Bartis Attila nevét említeni, ők mindannyian világirodalmi szinten is jegyzett és elismert szerzők.

Ayhan Gökhan

A fotókat Csákvári Zsigmond készítette.