A beszélgetésen Bartha Katalin Ágnes olvasott fel részleteket Bálint Tibor írásaiból. A hozzászólók olvasmányélményeiből kiderült, hogy legtöbbjük az író karakterformálást tartotta nagyra, hiszen olyan felejthetetlen figurákat alkotott, mint a kajla fülű, izgága pincér, Hektor, s a vele meg-megszakadó vadházasságban élő Böske, akikről maga a szerző mondja, hogy „fészküket a levegőbe rakták”, ezzel mindent elárulva a két ember természetéről.

A rendezvény egyik fő műsorszáma a bukaresti Magyar Adás aranyszalagtárában található, több évtizedes, Bálint Tiborral készült felvételek megtekintése volt. A 70-es évekből származó szalagokon a közönség részleteket láthatott az író híres regényének, a Zokogó majomnak a színpadi változatából, egy 1982-es interjúból, valamint egy 1992-es felvételből, amelyben Bálint Tibor arról vallott, hogy mi az ő világának a titka, mit hozott magával a gyermekkorából.

Bálint Tibor

Vig Emese a vetítés kapcsán kiemelte, hogy az a miliő, amelyből az író származott, már korán meghatározta a gazdag képzelettel és írói tehetséggel megáldott gyerek sorsát. Életének első évei annyira fontosak voltak számára, hogy igazán soha nem tudott, és nem is akart elszakadni attól a környezettől, azokhoz az élményekhez tért vissza újra meg újra.

„A szülőföld lebegő teknő a bodzabokrok árnyékolta malomárok vizén és boldog sejtés, hogy az ismeretlen kanyarok, sötét hidaljak, bolgárkertek paradicsom- és mentaillatú partjai után egyszer kijutok majd a végtelen kék tengerre. A szülőföld három szem sárga szilva egy fekete sírkőlapon és az a gyerekes meggyőződés, hogy miközben a kövön átmelegedett gyümölcsöt majszolom a Házsongárdi temetőben, dédnagyapáim húsából táplálkozom, akikhez lenyúlik a szilvafa gyökere” idézték fel a résztvevők Bálint Tibor egyik legismertebb vallomását arról, hogy mit jelent számára az otthon. De szó volt a Református Kollégiumban töltött éveiről, az édesanyjához főződő szoros kapcsolatáról, a Biblia kitűnő ismeretéről is.

A találkozó az egykori Marianum kertjében zárult, ahol kötetlen beszélgetések következtek, újabb és újabb emlékek, anekdoták kerültek terítékre, ezáltal is bizonyítva azt, hogy sem az írói életforma, sem az az irodalomtörténet nemcsak egyhangú napokból áll, hanem vidám, barátságos találkozások, felejthetetlen pillanatok szövevénye.

Forrás: maszol.ro