Tarján Tamás 1949. július 24-én született Budapesten. A Budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségi után 1973-ban az ELTE BTK magyar-néprajz szakán szerzett diplomát mint tanár és muzeológus. Hosszú évekig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Zsigmond Király Főiskolán. Huszonnégy évesen kezdett tanítani a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken és haláláig a tanszék oktatója maradt.

Tagja volt a Látóhatár című folyóirat szerkesztőbizottságának, 1991 és 1995 között a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd 1997-től tíz éven át az Iskolakultúra szerkesztőbizottságának tagja volt. Irodalomtörténészként főleg a kortárs magyar irodalommal és drámával foglalkozott, és rendszeresen írt színházi és filmkritikákat is, amelyek ? például Százszorszínház, Szentivánéji Vízkereszt, Prosperónak nincs példánya címmel ? önálló kötetekben is megjelentek.

mma
Fotó: Magyar Művészeti Akadémia

Fő kutatási területe a XX. századi magyar dráma- és színháztörténet, a magyar szatíra története (Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, a paródiaműfaj), valamint a modern kortársi törekvések (elsősorban a Tandori Dezső-életmű) vizsgálata. Huszonhét kötete jelent meg (monográfiák, tanulmánygyűjtemények, színikritikák, tankönyvek); Reményi József Tamással közösen hét irodalmi paródiakötetet jegyez. Írt kismonográfiákat, jelentetett meg irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket, publikált tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek. Tanulmányai többek között a Fényfüggöny, a Szabadiskola és a Csendestárs című köteteiben jelentek meg. Rendszeresen dolgozott a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. Összesen mintegy húsz éven át működött színházi dramaturgként (Kecskemét, Pécs, Játékszín, Nemzeti Színház, Eger). Tarján Tamás 2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia Tersánszky-szakértője, 2001-től Kardos G. György-szakértő is volt.

Fontosabb díjai: József Attila-díj (1986), Pro Literatura-díj (1995), Komlós Aladár-díj (1997), Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje (2009), Az irodalomtudomány kandidátusa (1991). Elnyerte még 1981-ben a KISZ-díjat, 1984-ben és 1989-ben a Színikritikusok Díját kapta meg, 1991-ben MSZOSZ-díjjal, 1993-ban Nagy Lajos-díjjal, 2005-ben Bárka-díjjal és Fáma-díjjal tüntették ki.

Utolsó kötete A Nyugat égtájai ? avagy: Vigasz az irodalomban? címmel 2016-ban jelent meg a Pont Kiadónál.

Tarján Tamás nem csupán oktatóként nevelt nemzedékeket a magyar irodalom szeretetére, de kritikusként és irodalmi bemutatók műsorvezetőjeként is számos ? később neves költővé, íróvá lett ? alkotónak nyújtott baráti kezet, tanácsot, biztatást a pályához.

Schein Gábor író, költő, irodalomtörténész az ELTE honlapján így emlékezett meg az elhunyt irodalomtörténészről, színházkritikusról: ?az irodalmat és a színházat életanyagaként szenvedélyesen szerette. Ez a szenvedély sugárzott belőle minden pillanatban, amikor a katedrán állt, vagy a szemináriumi teremben a hallgatókkal beszélgetett. Emellett kollégái között is kiemelkedő olvasottsága, emlékezőképessége és a jelen idő teljes megragadásának, megélésének igénye tették őt feledhetetlen tanárrá.?

Forrás: MTI/Magyar Írószövetség