A Biologia című tudományos folyóiratban közzétett eredmények szerint a Magyar Természettudományi Múzeum, az ELTE TTK, az ATK Növényvédelmi Intézet és a Szentágothai János Kutatóközpont munkatársai által közösen vizsgált pici borostyán Ajka mellett került elő, az egykori szénbányászat idején. Az ajkait nevű borostyántípus kora nagyjából 85 millió év, a késő kréta időszak santoni emeletéből származik.
A kutatók megállapították, hogy a kis rovar egy mára kihalt csótánycsalád tagja. Egy új fajról van szó, amelyet Alienopterix santonicusnak neveztek el.
Figyelembe véve a rokon fajok fényes küllemét, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a borostyánban talált csótány is fémes színt viselhetett, talán metálzöldet, és hasonlóan a mai metálszínű rovarokhoz, az ajkai csótány is az álcázáskor látta ennek hasznát.
Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, a kutatás vezetője szerint a csillogó, fémes színű kültakaró zavaró lehet sok ragadozó számára, ugyanis általuk megtörnek az állat testének körvonalai.
Szabó Márton sokáig azt hitte, a zárvány valamiféle lepke is lehet. A borostyánban talált rovarnak hiányoznak a lábai és a feje nagy része, ami nehezítette az azonosítást. Az első szárnypár viszont jó állapotban maradt meg, és furcsa mozaikos díszítettséget visel, ami hasonló a lepkék a szárnyát fedő pikkelyszerű elemekhez. A magyar kutatót Peter Vrsansky szlovák csótányszakértő világosította fel, hogy inkább csótányról lehet szó.
Kóbor Péter társszerző, az ATK Növényvédelmi Intézet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy ugyanolyan fontos az ízeltlábú csoport fosszilis képviselőinek megismerése, mint a recenseké. Szerinte
az ilyen kutatások révén könnyebben megérthetők olyan jelenségek, mint az invázióssá válás vagy a bizonyos ökoszisztémákban betöltött szerep.
A kutatások folytatódnak, a Magyar Természettudományi Múzeum őslénytani gyűjteményében még jó néhány ajkaitzárvány vár vizsgálatra.
