A szubkontinens északkeleti részén beszélt nyelv egy családba tartozik a tibetivel és a burmaival - számoltak be az oregoni élő nyelvek intézetének, a pennsylvaniai Swarthmore Főiskolának, valamint az indiai Rancsi Egyetemnek a szakértői.
Az intézmények összesen három kutatója a National Geographic támogatásával indult kutatóútra, és az indiai kormány különleges engedélyére is szüksége volt, hogy ellátogathasson az ország Kínával és Bhutánnal határos területére, Arunácsal Pradés államba. A szakemberek itt bukkantak rá a koro nyelvet beszélő emberekre, javarészt idősekre. "Olyan dologra találtunk, amely vége felé járt, eltűnőben volt" - írta közleményében Gregoriy Anderson, az egyik kutató. "Ha még mondjuk tíz évet vártunk volna az úttal, lehet, hogy már nem találkozunk a nyelvet beszélő ekkora közösséggel" - jegyezte meg.
A himalájai vidék földműves és állattartó lakói két ismert, és rendkívül hasonló nyelven, az akán és a midzsin beszélnek, a nyelvészek azonban ismeretlen szavakra is figyelmesek lettek, ezekről kiderült, hogy a koro nyelvhez tartoznak.
"Nem kellett sokáig töprengenünk azon, hogy felismerjük, minden tekintetben nagy eltérések mutatkoznak" - fejtegette David Harrison pennsylvaniai kutató. Míg a disznót aka nyelven a vo szócskával írják le, addig a korót beszélők a lele szót használják. A korónak emellett egyedülálló nyelvtana is van. A tudósok végül arra a megállapításra jutottak, hogy az aka és a koro nem is különbözhetne jobban egymástól. A kutatás során az az elgondolás vert gyökeret, hogy a koro kialakulása talán a rabszolga-kereskedelemhez köthető.
A kutatóút és a feltérképezés összegzése a The Last Speakers címen jelent meg könyv formájában. A szakértők közül Harrison évek óta számol be a kihalóban lévő nyelvek helyzetéről. Becslései szerint a világon kéthetente tűnik el egy nyelv. Sokat már csak idősek beszélnek, számos nyelvet - így a korót is - pedig soha nem írtak le vagy jegyeztek fel. Harrison közel hétezer nyelvet tart számon.
