Ismerkedés az animációs filmmel

Mi is az az animáció?

A szó a latin anima (lélek) kifejezésből ered és a mozgóképkészítés egyik technikáját jelöli. Méghozzá azt, amely részben képzőművészeti, részben mozgóképi eszköztárral él. ?Tulajdonképpen trükkfelvétel, melynek során az animátor (az animációs film készítője) ábrákat, rajzokat, illetve különböző anyagokat (pl. homok, papír, gyurma), tárgyakat vagy bábokat ?animál?, kelt életre, mozgat meg. A klasszikus rajzos animációs filmben a fázisrajzolók a figurák mozgásának minden fázisát külön megrajzolják, illetve beállítják, a kamera ezeket rögzíti, és a felvett fázisképek gyors egymásutánja kelti a mozgás illúzióját. Ez az eljárás nagyon lassú, hiszen egy egész estés rajzfilm több mint százezer fázisképből áll. A rajzos animáción kívül számtalan módszert, technikát kísérleteztek ki az animációs film gazdag története során. Ismerünk báb-, fény-, illetve festményanimációt, emulzióra karcolt, papírkivágásos, félplasztikus, pixillációs (élő embereket bábokként mozgató) animációs is.? Napjainkban azonban egyre inkább a számítógépes technikát részesítik előnyben az alkotók.

Az animációs film

?Megszületése óta az egyik legkedveltebb filmtípus, hiszen alkotója a képzelet abszolút szabadságát élvezve olyan világot teremthet, melyre más filmfajták nehezen képesek. Szoros rokonságban áll a képregénnyel, sok képregényfigurát láthatunk viszont animációs filmekben, de merít a mozifilmek műfaji, cselekményvezetési, dramaturgiai, sőt beállítási és plánozási sémáiból is. Az animációs film úttörője az angol származású amerikai karikaturista, James Stuart Blackton, akinek 1906-ban készült el a filmtípus első sikeres alkotásának számító Kísérlet a szállodában című, horrorelemekben gazdag animációja, melyben egy láthatatlan kéz mozgatja a térben a tárgyakat. A másik úttörő Émile Cohl, aki bábfilmek (A kis Faustocska, 1910) és mozgó tárgyakkal készült filmek mellett (Hajsza a tökök után, 1907) a néhány vonallal megrajzolt trükkfilmjeivel (Fantazmagória, 1908) ért el nagy sikereket.?

Az animációs film egyik legnagyobb és legismertebb klasszikusa a harmincszoros Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező-producer, Walt Disney, aki 1927-ben alapította meg önálló stúdióját. Ekkor születtek meg első híres figurái ? Mickey egér, Donald kacsa, Pluto kutya ? is. A harmincas években sorozatai annyira népszerűek voltak, hogy a cég már több mint ezer emberrel, köztük 300 fázisrajzolóval működött. ?Disney élen járt a színesfilm-készítésben is, és az ő egész estés filmjei ? Hófehérke és a hét törpe, Bambi, Hamupipőke ? honosították meg a rajzfilmiparban a játékfilm hosszúságú animációt. A rendkívül sok fázisból álló, és ezért nagyon élethűen mozgó, humoros, emberi tulajdonságokkal felruházott Disney-figurákat sok stúdió utánozta.?

Az animációs filmnek Európában azonban másként alakult a sorsa. ?A legjelentősebb műveket már a ?20-as évektől független, kísérletező természetű képzőművészek készítették, mint a német Oscar Fischinger, Walter Ruttmann, Berthold Bartosch, az orosz származású, Párizsban élő Alexandre Alexieff, az angol Anthony Gross vagy a magyar származású George Pal.? A következő évtizedekben már seregnyi művész ? köztük a kanadai Norman McLaren, a cseh Karel Zeman és Jirí Trnka, valamint a szintén cseh Jan Švankmajer ? foglalkozott animációs filmmel szerte a világon. A műfaj tehát töretlen népszerűségnek örvendett, ám a modern animáció alkotóinak szembe kellett néznie egy kihívással: a komputertechnika adta lehetőségekkel. E tekintetben az úttörők közt említhetjük meg Jules Engelt, David Brodyt és Peter Földest is. A komputeranimáció számos új kiaknázatlan lehetőséggel szolgált, emellett pedig ?az egész estés animációs filmeknek is komoly lökést adott. Az első, teljes egészében komputertechnikával készült animációs nagyjátékfilm az amerikai Toy Story?, melyet 1996-ban mutattak be.

Az animációs film hazánkban

A harmincas évektől a magyar animációs film is jelentős. Bortnyik Sándor reklámművészeti iskolája, valamint Macskássy Gyula és Kassowitz Félix munkássága nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő volt, mindezek mellett pedig olyan világhírű animátorok kezdték pályájukat ebben az időszakban, mint ?Halász János (John Halas), a londoni Halas and Batchelor nevű rajzfilmstúdió alapítója, a francia animációs film nagy alakja, Hajdu Imre (Jean Image) vagy a többszörös Oscar-díjas Pál György (George Pal), a holland animációs film megalapozója.? A ?70-es, ?80-as években a magyar animációs film jelentős rangot vívott ki magának a rajzfilmgyártásban. Nézzünk néhány alkotót a legismertebb magyar animátorok közül, akik számtalan díjat is kaptak: Dargay Attila (Ludas Matyi, 1976), Nepp József (A Mézga család különös kalandja, 1968), Jankovics Marcell (János vitéz, 1973).

A magyar animációs film nemzetközi hírnévnek örvendett, és ?az állami kézben lévő Pannónia Filmstúdiót ? a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a japán Toei mellett ? a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartották számon?. Később a nagy hírű magyar rajzfilmművészet komoly financiális nehézségekkel küzdött, ugyanis a kilencvenes években szinte teljesen megszűntek a televíziós megrendelések. A ma is ismert, sok tehetséget összegyűjtő kisebb magánstúdiók főként bérmunkából tartják fenn magukat.

Hol tartunk most?

Mondhatni, az animációs film népszerűbb, mint valaha. Sorra készülnek az újabbnál újabb alkotások, a magyar alkotók pedig sikert sikerre halmoznak: gondoljunk csak Andrasev Nadja A nyalintás nesze, Vácz Péter és Bertóti Attila Nyuszi és Őz, Bucsi Réka LOVE és a Symphony No.42 című munkájára vagy Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című animációs rövidfilmjére.

Készítette: Tóth Eszter

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára