Ismét Morricone vezényli a Kodály Kórust

Ennio Morricone talán a legismertebb filmzeneszerző. Mekkora sikerként könyvelhető el, hogy másodjára is meghívta a kórust turnézni?

Úgy gondolom, nagyon szép sikere ez az énekkarnak. Egy évvel ezelőtt ugyancsak egy nyugat-európai koncertkörúton mutatta meg a kórus, hogy mit tud. Úgy volt, hogy folytatódik a koncertsorozat a mester kisebb amerikai kitérője után, ám ez végül betegsége miatt hiúsult meg. Biztosan elégedettek voltak velünk a szervezők, máskülönben nem kerestek volna meg minket ismételten. A magyar kóruszenei oktatásnak, a kórusok minőségének még mindig nemzetközi tekintélye van, különösen Olaszországban. Stefano Cucci olasz karmester, Morricone asszisztense foglalkozott a kórussal tavaly, most, január végén ismét jön Debrecenbe. Ő tavaly már megfogalmazta nekünk, hogy a hangzás minőségét, volumenét, kulturáltságát tekintve a mi kórusaink a legjobbak között vannak a világon, nagyon pozitív véleménye volt a Kodály Kórusról is. Az idei koncertsorozat minden eddiginél nagyobb léptékűnek ígérkezik, összesen tíz alkalomra van szerződésünk, hatalmas körút lesz, Prágában kezdünk, utána Amsterdamban, Brüsszelben, Londonban, Dublinban, Berlinben, Krakkóban, Zürichben, Stuttgartban lépünk fel, majd Pozsonyban zárjuk a turnét, igazán szép útnak ígérkezik.

Mennyiben lesz másabb a műsor a tavalyihoz képest?

Nagyjából azonos lesz, legalábbis ami a kórust érinti. Persze az egész egy kétórás, impozáns show-műsor, látványelemekkel, a koncert eleve egy dokumentumfilm-vetítéssel kezdődik Morricone életéről. Ennek a több mint kétórás műsornak mi körülbelül az egyharmadában veszünk részt. Úgy láttam, hogy talán csak egy, vagy két változás van a programban. Ettől függetlenül azért át kell venni a mi anyagunkat is, le kell porolni, újra kell ismételni, ezért próbálunk elindulás előtt az olasz karmesterrel, aki egyébként igazi szaktekintély, a római Santa Cecilia Akadémia tanára, kiváló karvezető.

Milyen filmek zenéjét énekli majd a kórus?

A mesternek talán ötszáz filmzenéje van, biztosan mindenki ismer közülük jó néhányat: a Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt egyszer egy Vadnyugat, A profi és még sok más. A koncerten úgy harminc-egynehány filmzene szólal majd meg, de lesz olyan is köztük, amelyik nem annyira közismert, viszont nagyon szép melódia, mint például a Sacco és Vanzetti című film zenéje. Akad ezek között a zenék között olyan is, amely szinte az oratorikus művekkel vetekszik, mint például A misszió című film záró főcímzenéje, ami gyakorlatilag akár egy kortárs zenemű is lehetne. Most is ezt lesz a legnehezebb felfrissíteni. A Kodály Kórus egyébként már nem először énekli a mester műveit. 1999-ben jártunk Riminiben egy fesztiválon, ahol már találkoztunk vele. Ezen a fesztiválon a klasszikus termésből is hozott darabokat, amelyek bizony, a kortárs muzsika jellegzetességeit hordozzák, és a nagyközönség kicsit nehezen is értheti azokat. Természetesen, ezek a művei nem is ekkora közönségnek valók, ilyen hatalmas sportcsarnokokban nem szoktak fölcsendülni. Riminiben közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy Olaszországban szinte félistenként imádják Ennio Morriconét, ő a nagy hollywoodi sztárjuk, akire nagyon büszkék, bálványozzák, szinte nemzeti hősként tisztelik.

Ezeknek a turnéknak még az is különlegessége, hogy a mester ? kora ellenére ? maga vezényel. Milyen volt vele együtt dolgozni, mint karmesterrel?

Elmondhatom, hogy a Kodály Kórust története során a legnagyobb karmesterek vezényelték, mint például Kobayashi Ken-Ichiro, vagy Helmut Rilling. Szerencsére máskor is dolgoztunk már együtt kiválóságokkal a szakmából, hogy mást ne mondjak, legutóbb ősszel a Művészetek Palotájában sir Simon Rattle is vezényelte kórusunkat. Morricone tavaly (85 évén túl!) teljes szellemi frissességgel irányította a koncerteket. Nem volt könnyű dolga, hiszen hatalmas zenei apparátussal mentek a hangversenyek. A turné egyik közreműködője a budapesti Modern Art Orchestra volt, közel kilencvenfős, nagy szimfonikus zenekar, bigbandes rézfúvós-szekciókkal. Mellettük egy nagyszerű olasz rockzenekar is helyet kapott, ezek a zenészek már úgy harminc-negyven éve játszanak együtt a mesterrel, félszavakból is megértik egymást.

Zeneileg milyen volt a találkozás a Morricone-muzsikákkal?

Az az érdekessége, hogy bár fülbemászó melódiákat alkot, mégis nagyon igényes ez a zene. Igen széles az a spektrum, amit ő át tud ívelni. A zeneszerzői életműve még mennyiségileg is hatalmas, bár a nagyközönség nyilván csak a filmzenéit ismeri. Említettem Riminit, 1999-ben, mint kortárs zeneszerző is megmutatta magát az olasz közönségnek, és ezeken a munkákon egyértelműen hallható, hogy ismeri Gershwint, Sztravinszkijt, vagy Bartókot. Ugyanakkor ? éppen a filmzenéi nagyon jó példát adnak erre ? zseniálisan alkalmazza a jazz, a bigband, a rockzenekar hangszerelését, effektjeit is. Nincs két egyforma mű ezek között sem, más-más a hangszerelésük, minden filmhez megtalálja a hozzáillő zenét. Ezért is volt fantasztikus ez a tavalyi körút, hiszen elkényeztetett helyzetben hallgathattuk a legjobb muzsikákat, igaz, néhányszor be kellett kapcsolódnunk, de szinte nem is éreztük, hogy dolgozunk.

A Kodály Kórusnak nehéz volt egy, az együttestől szokatlan műfajban helyt állni?

Egyáltalán nem. ?Mindenevők? vagyunk, szinte mindent eléneklünk, amit a vokális zenében csak leírtak, Josquintől Bartókig. Nemcsak klasszikusokat kell adekvátan megszólaltatnunk, hiszen évtizedek óta mutatjuk be a kortárs kórusműveket a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nyitókoncertjein, a legutóbbi, 2014-es CD-énken is ma élő magyar szerzők művei szerepelnek. Emellett akár filmmelódiákat is szívesen adunk elő, ez a műfaj sem rossz, főleg, ha olyan igényes és kiváló szerzők alkotnak benne, mint Ennio Morricone. Ugyanúgy dolgozunk ezekkel a darabokkal, mintha mondjuk, egy oratóriumot tanulnánk, de azért a könnyűzenei elemek, az egyszerűbb ritmika, a melodikus hangzás nekünk is könnyebbséget jelent. Hozzá is szoktunk már, hiszen az elmúlt években két nagyon sikeres filmzenés koncertet adtunk a debreceni közönségnek, 2012-ben és 2014-ben, ahol ennek a műfajnak a legjobbjai szerepeltek.

Tavaly is hatalmas volt a közönség, hiszen úgy nyolcvanezren látták ezeket a koncerteket Európában. Alkalmanként 10-12 ezer néző tapsolt az énekeseknek, gondolom a Kodály Kórus nem ehhez szokott?

Hatalmas élmény volt, emlékszem, Párizsban volt egy kis időnk a várost megnézni, és amikor visszaértünk a Bercy Arénához, felemelő volt látni, hogy már órákkal a koncert előtt milyen sokan gyülekeznek. Aztán belerázódtunk. Szerencsére azért volt olyan alkalom az életünkben, hogy ilyen sok ember előtt énekeljünk, hiszen egy-egy crossover produkcióval már léptünk fel Magyarországon is a mostanihoz hasonló zsúfolt nézőterek előtt, például Caramellel a Papp László Sportarénában és a Főnix Csarnokban. Bár nem példa nélküli az ilyen koncert, mégis, ekkora intenzitással, több héten keresztül, ennyi ember előtt megmutatkozni biztosan felejthetetlen lesz. Sűrű a program, feszített a tempó és nagy az igénybevétel is, hiszen egyik nap utazunk, másik nap koncert jön, ráadásul nem kis távolságokat jelent az út, Dublinból Berlinbe például. Ha tavaly körülbelül nyolcvanezren láttak minket, idén ez a szám meghaladhatja a százezret is. Nem könnyű megszokni az ilyen nagy közönséget és különösen a fogadtatást, tavaly mindenütt állva tapsoltak, óriási volt az ováció is, amihez azért ? valljuk be ? itthon nem vagyunk hozzászokva.

Milyen elismertséget jelenthet ez a Kodály Kórusnak?

Presztízsben nagyon sokat jelent, és nemcsak nekünk, mivel ? ahogy említettem ? a magyar kórusoknak jó a híre a világban. Bízunk benne, hogy ez nemcsak nálunk csapódik majd le pozitívan, hanem más magyarországi kórusok is hasznát látják. Annál is inkább, mert felkértek volna minket későbbi koncertekre is tavasszal Franciaországban, de sajnos, azt már nem tudtuk elvállalni itthoni feladataink miatt. Ez talán lehetőséget ad egy másik magyar kórusnak is erre a nagyszerű szereplésre, mert a szervezők szerencsére nem tágítanak, magyar kórust akarnak a további fellépésekre.

Ungvári Judit