Mi volt a legelső találkozása az István, a királlyal?
Amikor Szörényi Leventétől kaptam egy kazettát, amire egy szál gitárral énekelte fel azokat a dalokat, amiket nekem szántak. Nem kaptam kottát sem, a kazettás, leegyszerűsített verzióról tanultam meg a dalokat. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a hazai beatzene alapítóatyjai, a Bródy-Szörényi szerzőpáros felkért a rockoperája címszerepére. Akkor legalábbis még úgy tűnt, hogy nem csak az énekhangra. Bementem a stúdióba felénekelni a dalokat, ahol ott volt Nagy Feró és Vikidál Gyula is. Amikor meghallották, mit énekeltem, rögtön mondták, mennyire tetszik nekik, és hogy ezzel magasra tettem a lécet.
Hogyan folytatódott a történet?
Koltay Gábor rendező velem is készített egy próbafelvételt. Nem ismert engem közelebbről, és úgy alakult, hogy 23 évesen még túl éretlennek talált, nem merte megkockáztatni, hogy velem játszassa el a szerepet. Így lettem csak magyar hangja a címszereplőnek, akit Pelsőczy László alakított. A sors fintora, hogy a következő évtől kezdve ugyanez a Koltay Gábor szinte minden általa rendezett műnek, rockoperának, musicalnek a főszerepét már velem játszatta el. Kialakult az a bizalom, ami a mai napig tart, és ami időközben barátsággá is változott.
Hogy élte meg ezt annak idején?
Nem volt kellemes élmény. Az elején még nem tudtuk, milyen frenetikus sikere lesz az István, a királynak, az előadás viszont tényleg átütő sikert hozott. Kicsit szívfájdító volt, hiszen bár én is fölmentem a színpadra meghajolni, mégsem lehettem ott végig a magam fizikai valójában. Ez a mostani bemutató megint csak egy kis kárpótlás a múltért.
Emlékszik rá, mi volt az a pont, amikor már látszódott, mekkora siker lesz?
Amikor egyre több néző jött el a próbákra. Ez nyilván szólhatott volna annak is, hogy valami készül a Királydombon, és ez érdekelte az embereket. De ha nem lett volna jó, nem ment volna a híre, és nem jöttek volna egyre többen és többen. Az előadásokon szinte leszakadt az ég: az emberek nem akartak hazamenni, sírva ölelgették egymást. Ez a mű egy olyan egészséges nemzettudatot szabadított fel az emberekben, ami a Kádár-rendszer alatt teljesen el volt nyomva, és ezek a nemzeti érzések elementáris erővel szabadultak fel.
Vajon akkor is ugyanilyen hatást ért volna el a rockopera, ha a rendszerváltás után mutatják be?
Ez a fajta elnyomott nemzeti érzés a mai napig megvan az emberekben. Ha valaki a nemzeti szimbólumainkat használja valamilyen összefüggésben, akkor rögtön megkapja, hogy miért kell neki magyarkodni. Romániában vagy Szlovákiában biztosan nem látnánk ehhez hasonlót. Ez csak ránk, magyarokra jellemző, az emberek lelkéből ugyanis nagyon jól sikerült kiirtani az egészséges nemzettudatot. Bőven van még mit tennünk ezzel kapcsolatban.
Hogy állnak az idei, 2015-ös produkcióval? Hol tartanak a munkafolyamatok?
Nemrég volt az első összeéneklő próbám Radics Gigivel. Engem nem hívtak korrepetícióra, hiszen 1983 óta benne voltam jó pár előadásban, talán még álmomból felébresztve, visszafele is el tudnám énekelni a dalokat. A duetteket érdemes összepróbálni, már csak az új szereplők miatt is. Úgy gondolom, hogy a régiek és az újak nagyon jók kiegészítik majd egymást, ebben a műben mindenki számára megtiszteltetés, ha benne lehet. Július 1-jétől fognak igazán beindulni a próbák, egy háromhetes intenzív időszak következik majd, aztán pedig augusztus 10-től folytatjuk, akkor már a helyszínen, a Királydombon.
Novák Péter rendezi a produkciót. Beszéltek vele az elképzeléseiről?
Volt néhány hónapja egy sajtótájékoztató, én is ott ismertem meg a látványtervet és a színpadképet. Annyiban könnyebb, vagy éppen nehezebb dolgunk lesz, hogy nem egy hagyományos szcenikai előadásra készülünk. Novák Péter koncertszínháznak nevezte el: alapjában véve egy oratórikus előadás, mégsem statikus, félig koncert, félig színház. Én is kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni. Az István, a király történetében előfordult, hogy technikai okoknál fogva playback előadásokat tartottak, amit én nagyon nem szerettem. Amikor Csíksomlyón kiderült, hogy nem tudják megoldani az élő hangosítást és playback lesz, ragaszkodtam hozzá, hogy bemenjek a stúdióba és egy gombnyomásra felénekeljem az egészet, javítások nélkül. Fontosnak éreztem, hogy élőszerű legyen, és a közönséget se verjük át. Idén szerencsére a zenekartól a kórusig minden élő lesz: ez nehéz feladat, de mindenképp örömteli, hogy egy nagyszerű élő előadást láthat majd a közönség.
A Királydombra való visszatérés, a 83-as produkcióval való összehasonlítás növeli a nyomást?
Azok, akik látták az eredeti előadást, biztosan önkéntelenül is összehasonlítják majd. De egyébként fölösleges összehasonlítani, hiszen azóta több mint harminc év eltelt. Hogy lesz-e nyomás, azt nem tudom. Biztosan különleges atmoszférája lesz az előadásnak, pláne, hogy a Városliget átalakítása miatt elhordják majd a dombot, így nem is lenne rá több esély, hogy ezen a legendás helyszínen még egyszer előadjuk. Nekem mindenképp különleges alkalom lesz, hiszen az eredeti előadáson csak a hangommal lehettem ott, most viszont ott fogok állni a színpadon.
Tudom, hogy már rengeteg bemutatóban része volt, köztük számos István, a király előadásban is. De izgul azért egy kicsit?
A mai napig úgy vagyok vele, hogy izgulok az előadások előtt, de ez abban a pillanatban fel is oldódik, ahogy a színpadra lépek. Ez nem konkrétan az István, a királynak szól, nem félek attól, hogy elrontanék valamit vagy elfelejteném a szöveget. Bár az elmúlt 32 év alatt erre is volt példa, mert a darabban két ?Oly távol vagy tőlem? című dal is szerepel, és előfordult, hogy összekevertem a sorait, de emiatt persze nem állt le az előadás. Az izgalom természetes velejárója a színpadi szereplésnek, de ez így is van rendjén, az lenne a baj, ha nem így lenne.
Az István, a királyon kívül min dolgozik még? Hogy telik majd az év hátralévő része?
Rengeteg koncertfelkérést kapok és folyamatosan járom az országot, illetve van egy saját zenekarom, a Varga Miklós és a Band, akikkel szintén sokat utazunk. Nyáron az Istvánon kívül nincsen több szabadtéri fellépésem, majd utána indul be a színházi szezon. Eddig is játszottam a József Attila Színházban, illetve a komáromi Magyarock Dalszínházzal is játszunk egy csodálatos rockoperát, a Fehérlaposokat. Alapvetően rock énekes vagyok, a színpadon a helyem, de szeretek színházban is játszani. És persze az István, a királyt illetően is lesz majd további feladatom: a királydombi bemutató csupán a felvezetés, utána országszerte nagy sportcsarnokokban is előadjuk, így a vidéki közönség sem marad le semmiről.
