Az igazán zavarba ejtő történések, megoldások ettől a pillanattól következnek: mintha a film egyszerre utazna szürrealista mesében, fantasy-ben, és nem utolsósorban a romantikus drámák, sorozatok paródiájában. Eleinte még úgy tűnik, hogy a film megpróbálja magát komolyan venni, de a történet atmoszférája rövidesen felülírja az ezirányú igyekezetet. Külön gyöngyszem például Kamarás Iván feltűnően hosszú, az ünnepi asztalnál csak úgy foghegyről felvezetett monológja az ember választásairól és a felelősségről, illetve a Dallasból, Barátok köztből és nem utolsósorban a westernekből ismert, baljósan összehúzott szemhéjakkal, hosszasan egy irányba meredő tekintete. Az Alíz és a hét farkas némi képzavarral idézi meg a Piroska és a farkast, Hófehérkét és a hét törpéjét, na meg a Csodaországban kódorgó Alízt. Itt azonban meglehetősen zavaros, hogy kik is ezek a farkasok, bár kicsit utánaszámolva nagyjából mindenki, kivéve Alízt (Fátyol Kamilla). Szinte kivétel nélkül valamennyi szereplő az ifjú pár boldogságát irigyli, vagy Ivánra, vagy Alízra fáj a foga: Alíz régi (hős)szerelme (Menszátor Héresz Attila) például a kerítésen keresztül dalol el egy Nick Cave-szerenádot, míg a lány gyerekkori barátnője (Péter Kata) boszorkányos intrikákkal próbálja meg befolyásolni a történéseket.
Tragikomédiába oltott paródia, amely az emberi önzés és irigység örök érvényét demonstrálja - mondhatnánk a film furcsán bizarr modorában, de a definiálást érdemes mindenkinek a film megnézése után magában elvégeznie.