Ízek és formák

Egyéb

Amikor a megalakulásotok körülményeiről olvastam, bevallom, egyfajta biográfiai gordiuszi csomóba botlottam, ugyanis nem volt világos számomra, hogy az Elefánt még szombathelyi vagy már pesti együttes. Hol az igazság?

Négy részre lehet osztani azt, hogy az Elefánt milyen formákban létezett. A szombathelyi verzióban Totya (Tóth András ? a szerk.) is benne volt, ő az, akivel együtt írjuk a számokat. A többi tag eltávozott tőlünk a világba ? ez most kicsit ilyen halál-flash, nem? (nevet) Szóval nem halt meg senki, csak mindenki máshol tanult, és másféle dolgokkal foglalkozott. Ketten maradtunk Totyával, és folyamatosan írtuk a számokat.

Az egyik ilyen általunk írt dalra figyelt fel Závada Peti, akinek nagyon megtetszett a Magányos című számunk, és megmutatta Rév Marcinak és Szimler Bálintnak, akik a Kodály Methodot csinálták. Ennek révén kerültünk fel Pestre, hiszen ők szerettek volna egy videóklipet forgatni belőle. Ezután volt egy buli, amit a Merlin Színházban rendeztek meg a Kodály Methodos srácok. Itt olyan zenekarok léptek fel, akikkel ők klipet készítettek. Erre az eseményre jött létre a pesti verziója a zenekarnak. Az tévhit, hogy Szombathelyiek vagyunk, valójában az Elefánt mostani felállása Pesten jött létre, és itt is működik. Ekkor hatan voltunk, azóta az egyik tagunk elköltözött külföldre. Ez még mindig ugyanaz a társaság, akik a Merlinben felléptek.


A Kék szoba és a Vérkeringő esetében már érezhető egy másféle stílus felé való elmozdulás. A különböző periodikák alatt ? a szombathelyi formációtól a pesti Elefántig ? milyen zenei és dalszövegbeli fejlődéstörténet írható le?

Vannak olyan számok, amelyek 5-6 évvel ezelőtt születtek, ezeket most újra megcsináltuk, persze kicsit átdolgoztuk őket: ilyen a Kerülöd a napfényt vagy az Ízek és formák. Az a furcsa az egészben, hogy az akkori irányvonal kezd újra felerősödni, hiszen most újra szürreálisabb, progresszívebb hangzásvilággal dolgozunk. A kislemez (Kék szoba ? a szerk.) ehhez képest sokkal sanzonosabb hangvételű lett, emiatt is hívtuk posztsanzonnak azt, amit ekkortájt csináltunk: ami igazából dal-szöveg központú zene. Itt különböző stílusok fedezhetőek fel, például a bárzene jellegű, swingesebb témák, ilyen például a Budapesti Lányok. A nagylemez (Vérkeringő ? a szerk.) már eklektikusabb, ez jobban jellemez minket. A budapesti Elefántra azért is jellemző az eklektika, mert sokféle zenei múlttal rendelkező zenekari tagunk van, és ez kihat a nagylemez egészére is. A stílusunk folyamatosan változik, fejlődik. Most írjuk az új dalokat és azt hiszem, egyre inkább közelebb kerülünk valamihez, ami egyedinek mondható. Persze, sokszor hasonlítanak ehhez-ahhoz, ez a skatulyázó attitűd nagyon jellemző Magyarországra és a kultúrához való viszonyulásra.


elefant__2_of_1__250x250.png
Szendrői Csaba (Fotó: Tamás J. Bertalan)

Azt gondolom, ha valaki alternatív zenét játszik Magyarországon, megkerülhetetlen, hogy ne Kispál és a Borz- vagy Quimby-epigonként tekintsenek rá a kezdetekben. Ezt hosszú évek munkájával és egyedi hangzással vagy szövegekkel lehet orvosolni.

Igen, ezzel én is egyetértek, ezt nem lehet kikerülni. A Kispál a legnépszerűbb alternatív zenekar volt, nagyon nehéz függetlennek maradni ettől. A Quimbyhez sokszor mérnek bennünket, ami egy kezdő zenekarnak nagyon szimpatikus dolog. Természetesen mindenki egyedit és megismételhetetlent akar csinálni: legalábbis mi erre törekszünk. Ugyanakkor nem szabad abba a hibába esni, hogy annyira progresszívet csinálunk, hogy az már inkább a befogadhatatlanhoz közelít. Megpróbálunk olyan zenét csinálni, ami egyedi és az emberek fülének kedves.


Ha már az egyediségnél tartunk, Elephant névvel találtam egy francia együttest is. Nem zavart benneteket az, hogy létezik már ilyen névvel rendelkező banda?

Rengeteg ilyen együttes van. Nem zavart, mert számomra annyira evidens volt, hogy ez a nevünk. Én ezen a néven csinálom azt, amit csinálok ? ezen kívül más annyira nem számított.


Ezek szerint valami mélyebb kapcsolatod van az elefántokkal.

A helyzet az, hogy nekem az elefánt mást jelent, mint a legtöbb embernek, hiszen sokak az aranyos Dumbó-féle állatot képzelik el ilyenkor. Gyerekkoromban nagyon sokszor álmodtam elefántokkal, sokféle érzelmem kötődik hozzá. Az én esetemben a Salvador Dali-féle elefántról van szó, ami egy szürreális, sokféle jelentéstartalmat hordozó, misztikus tulajdonságokkal bíró ?valami?. Ha valaki látta a borítónkat, vagy figyeli azt, ami vizuális szinten kapcsolódik hozzánk, az inkább már ehhez köti.


A koncertjeiteken mindig túláradó energiát érzek, ezzel szemben a lemezetek meditatív jellegű. Miért fontos ennek a két megjelenési formának a szétválasztása?

A lemezt arra szánjuk, hogy otthon elmélyüljenek az emberek a dalszövegben és a zenében: úgy hallgassák, hogy az belülről hasson, elgondolkodtasson. A koncerten időnként átcsúszunk punkba vagy akár cigány-punkba, vagy akár keringőt is behozunk ? ezek az őrült dolgok és energiák a lemezen nem biztos, hogy jól állnának. Én a halálomon vagyok a koncert végére, mert mindent, ami bennem van, abban a másfél órában kiüvöltök magamból a mikrofonba.


elefant__3_of_1_1_250x250.png
Beethoven és Csaba (Fotó: Tamás J. Bertalan)

A koncertjeiteken ? ha már szóba kerültek az előítéletek ? mit tapasztalsz, a BTK-s egyetemistákon túl milyen emberek fordulnak meg?

Az a benyomásom, hogy a mi koncertjeinkre 16-tól 80 éves korig járnak emberek: vannak kifejezetten az idősebb korosztályból rajongóink. Ez nagyon jó érzés, mert ezáltal azt gondolhatjuk, hogy univerzális az, amit közölni próbálunk. Ez azért lehet így, mert nem bizonyos társadalmi problémákról vagy olyan dolgokról beszélünk, amelyek csak egy elvont réteg számára hozzáférhetőek, hanem olyan érzelmeket próbálunk megfogalmazni, amelyek minden ember életének a részét képezik. Bár, aki eljön a koncertjeinkre, az mindig egy kicsit bölcsész lesz a végére. Úgyhogy aki fél a bölcsészektől, az óvakodjon a koncertjeinktől! (nevet)


Az Elefánt dalai nagyon érzékeny, költészeti mélységű és tudatosan komponált szövegvilággal rendelkeznek. Az írás nálad műfajhoz köthető, tudatos folyamat vagy egy ösztönökből feltárulkozó mindennapi rutin?

Nekem íráskényszerem van: muszáj írnom, ha akarom, ha nem. Ha bármilyen olyan gondolatom van, amelyről úgy érzem, érdemes a leírásra, azt rögtön lejegyzem. Írok sok verset, szösszeneteket, aztán meglátom, mikor gyűlik össze belőle valami publikálásra. Ez perpillanat nem olyan fontos az életemben, hogy ez elsődleges legyen. A zene- és a dalszövegírás van most az első helyen. Nagyon tudatos, egyre tudatosabb az, amit írok. Sokan emelik ki a sajtóban, hogy jók a dalszövegek, és az pedig egyre keményebb meló, hogy ez így is maradjon.


Miért?

Mert az ember minél többet ír, annál nehezebb eredeti gondolatokat találnia magában. Remélem, nekem van elég tehetségem ahhoz, hogy ez éveken keresztül kitartson.

 

 

(Készítette: Milojev Zsanett)