Játék a csarnokban ? LAKÁSTREND 2012

Jót tett az elhúzódó válság a lakberendezés és design éves seregszemléjének. Ez már tavaly is kiderült, amikor a kiállítók végre a tényleges hazai igényekből és lehetőségekből kiindulva, nem harcászati eszközöknek tűnő konyhákat és Disneylandből szalajtott enteriőröket kínáltak, hanem emberközeli, szerethető tereket, stílusokat és tárgyakat, természetes anyagokat, valóban új ötleteket, valóban kreatív megoldásokat. Az idén a volt gyárcsarnok ipari jellege tovább hámozza a mustráról az exkluzivitást, hiszen itt, a szerelőhidak alatt, a látszó téglafal mentén minden annak is látszik, ami: a tér egy kis szeletének, termékmintának egy-egy életstílus igézetéből.

Az egylégterű kiállítótér elszórakoztat az izgalmas átlátásokkal, a kacskaringós útvonallal és a sokszor egymás nyakába lógó térinstallációkkal; kifejezetten hálásak vagyunk, hogy nem elit klubba csöppentünk, ahol csak a designerek és az igazán jómódúak tájékozódnak ügyesen a trendek között, hanem egy színes, formákban és érzetekben gazdag felnőtt játszóházban, ahol bármit ki lehet próbálni. Hangulat-mintát veszünk a szépen megkomponált terekből, még ha távol is állnak a napi tapasztalatunktól. Végigsimíthatjuk a bőrbevonatú falakat, a kifeszített hatalmas szőnyeget, amit kis darab kelimekből patchwork-technikával szőttek össze; kézbe vesszük a kültéri burkolatnak készült, keleties mintázatú beton- és cement járólapokat, és ficánkolhatunk a szilikonpántokból keretre feszített ülőbútorban, ha úgy hozza kedvünk. Ez a hely nem csak a tereknek, de a nézőknek is sokkal nagyobb szabadságot ad.

Valójában erre volt igazán szükség. Az elmúlt években a Lakástrend először nagyon távol került az átlagközönség által elérhető színvonaltól, majd visszatért hozzá, de hűvös eleganciája még mindig gátolta, hogy a nézők közvetlenül is megtapasztalják a lakásművészet friss élményeit. Pedig ez az esemény éppen erről szól. A közönség nem egyszerűen nézi, hanem átéli, rövid időre használja a bemutatott bútorokat és tereket, fölfedezi azok kézműves jellegét ? ami a kortárs designban egyre erősödő tendencia ?, személyre szóló pillanatokat kap, kommunikál. Játszik, miközben belehelyezkedik egy-egy új térélménybe, megismerkedik a stílusok esszenciájával.

Ilyen közegben sokkal hatékonyabban működik a befogadás. És az a néhány igazi szenzáció, amit az idei Lakástrend felvonultat, szépen érvényesül. Az Antik Centrum eklektikus pesti lépcsőházak kerámiamintáit idéző betonburkolata, a dán Stig Bloch zseniálisan egyszerű és energiatakarékos teraszfűtése, vagy a német Moree színváltó fénybútorai, a LEFF szellemes faliórái, a hulladék kartondobozokból újrafogalmazott, csodaszép Graypants lámpatestek erős érzelmi hatásokkal operálnak, és az el is jut a közönséghez. Az emeleti galérián tág tere van a már hagyományos, fiatal hazai tervezőket felvonultató, rendkívül színvonalas ?madeinhungary? anyagnak ? ez most kibővült néhány szlovák, lengyel és cseh tervező szellemes, ötletes és mindenekelőtt vidám munkájával. Velük szemben kaptak helyet Reök Cecília és Varga Tímea újrahasznosított anyagokból készült divatkompozíciói, itt fent látható az Év Ékszere kamaratárlat, hazai ékszertervezők pompás munkáival és Vékony Fanni első díjas keresztszemes gyűrűjével.

Lehetne még továbbgondolni a Millenáris kínálta lehetőségeket. A nagy belmagasság például kihasználatlan maradt, a csupasz téglafal is csak néhány kiállítót ihletett meg. De leginkább a kertészeti téma hiánya bántó, hiszen ott a park, ahol az autóbemutató mellett ? megkockáztatom: az oda állított, méltatlanul túlértékelt lécszobrok helyett ? bőven elfért volna több látványos kert-kompozíció is. Talán majd jövőre.