„Játszani akkor is jó, ha az ember úgy érzi, hogy időnként leesik a hintáról” – Új Caramel-album készül

A tehetségkutatók versenyzői közül sokan eltűnnek, és csak kevesen futnak be valódi karriert, ellentétben veled.

Ha elkezdek ezzel egyetérteni, degradálom a többieket, holott szó sincs arról, hogy tehetségesebb lennék, mint a legtöbb x-faktoros vagy megasztáros versenyző. A konzekvens gondolkodás azonban már más kérdés. Nem biztos, hogy az minden fiatal srácnak és lánynak élből megvan, jómagam viszont meglehetősen tudatos vagyok és voltam mindenben, beleértve a karrieremet is. Nagy előnyömmé vált, hogy rögtön saját dallal neveztem a műsorba. A legtöbben nagyívű balladákat adtak elő, majd amikor a show véget ért, belecsöppentek a popkultúrába, ahol teljesen más zenei kihívással találták szembe magukat. Azok, akik Cserháti Zsuzsától vagy Aretha Franklintől énekeltek régebbi számokat, később nem találták meg önmagukat, és zenei csapdába kerültek. A tehetségkutatókban észnél kell lenni, hogy miként tudod bennük rögtön megmutatni a saját zeneiségedet, és hogyan ne kerülj zenei buborékba, amihez képest a realitás teljesen más.

Hol tartottál a zenei pályán akkor, amikor az egész ország a televízió révén megismert, és merre igyekszel manapság?

Autodidakta módon már pici korom óta foglalkozom dalszerzéssel. Lelőhetetlenül, folyamatosan énekelek, amióta az eszemet tudom. Idegesítő lehetett a környezetem számára. Kamaszkoromban elkezdtem tudatossá válni: dalokat hangszereltem, megismerkedtem a zeneszerkesztő szoftverekkel, stúdióeszközökkel, és mire a Megasztárhoz elérkeztem, ha nem is váltam még rutinos zenésszé, de nem volt teljesen ismeretlen terep számomra egy olyan dalt jól hangszerelni és előadni, aminek én írtam a zenéjét és a szövegét. Az is jól jött, hogy már az első lemezem munkálatait is én végeztem. Vannak ugyan zenész felmenőim, de a famíliának az az ága inkább Budapesten, míg mi pedig Törökszentmiklóson éltünk. Mindig titokban tartottam a zenei érdeklődésemet, ezért a családom nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy bejutottam a Megasztár döntőjébe.

Miért tartottad titokban?

Magamnak való gyerek voltam, mindent elvonulva műveltem, ezért nem tudták a szüleim, hogy mennyire fontos számomra a zene. Azt hitték, csak hobbi a folyamatos dalolás, semmi több. Egyébként én is csak a Megasztár előtt nem sokkal szembesültem igazán azzal, hogy a négyéves korom óta tartó állandó éneklés és a később tudatossá vált zenélés az életem értelme lett.

Üveggyárban dolgoztam, és amikor az első Megasztár-szériát estéről estére néztem a tévében, döntöttem el, hogy a következő megmérettetésen elindulok. Belém hasított az érzés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért mindent egy lapra tettem fel. Muszáj ezt most meglépnem – gondoltam –, hogy később ne kelljen azt mondanom magamnak: nem próbáltam meg, nem tettem meg mindent a profi zenei pályán való elindulás érdekében. Elképesztő érzés volt megnyerni a versenyt!

Visszatérve az előző kérdésedre: előfordult, hogy egy-két évre rákattantam egy műfajra: rapre, R’n’B-re, soulra, rockra, alternatívra, funkyra, klasszikus zenére vagy musicalre, de közben mindig mindenevő maradtam. Így negyven fölött már inkább csipegetek a műfajok sokaságából, és a dalaim az előbb felsorolt nagy zenei szerelmek keveredéséből állnak össze.

A most alakuló korongot megelőzően legutóbb 2017-ben örvendeztetted meg a publikumot új lemezzel, a Caramel 7-tel.

Bár a 2014-es Epicentrum a kedvencem, még friss volt, amikor már elkezdtem a 7-en gondolkodni. Új hangzásvilágot kerestem. Míg az kísérletező lemez lett, amely társadalom- és globalizmuskritikát fogalmaz meg alter zenébe hajló hangulatokkal, a 7 barátságosabb, szerethetőbb, romantikusabb. Sokkal személyesebb albumot akartam kevésbé elrugaszkodott témákkal, kisebb történetekkel; szerethetőbbet, amely szélesebb közönséget szólít meg.

Folyamatosan jelennek meg az új dalaid. Gondolom, az őszi hanglemez ezeket foglalja majd magában.

2022-ben két, ’23-ban pedig eddig négy dalom jött ki, és ezek valóban felvázolják az új korongot, amin dolgozom. Egyelőre nehéz behatárolni, hogy pontosan milyen hangvételű lesz. Az biztos, hogy kicsit visszanyúlok benne a gyökereimhez, és helyet kap rajta blues és a rock and roll is. Azoknak, akik ismerik a zenei előéletemet, nem lesz meglepő, de sokak számára az lehet. Hiphop, amit végigrappelek, szintén felcsendül a számok között. Rockosabb, R’n’B-sebb dalok jönnek, és természetesen a már védjegyemmé vált balladák sem maradnak ki. Változatos anyag várható.

A Mesterkóddal, első musicaleddel teljesen más műfajba kalandoztál, és a többi munkádhoz hasonlóan azt is szeretettel fogadta a közönség.

Ebben a kihívásban a rendszerezés volt a legizgalmasabb. Az, hogy még tudatosabb alkotói jelenlétet igényelt. Egy musicalben sok szereplő énekel; nem a saját hangfekvésére és szája ízére írja az ember a dalokat, hanem más hangokra, különféle korú szereplőkre. A vezérfonal maga a történet, amire zeneileg kell reagálni, és meghatározó pillanatokat létrehozni a dalok segítségével. Ez vett rá arra, hogy kipróbáljam magam a musicalírásban. Jó lehetőség volt, hogy közelebb kerüljek magamhoz. Óriási esélyt kaptam a tanulásra, a kísérletezésre, a fejlődésre – és arra, hogy a végén azt mondhassam, hogy na, ezt megcsináltam, bármennyire kaotikus is volt a munkafolyamat, kevés volt az idő, és annak ellenére, hogy minden megtörtént, amire nem számítottam.

Óriási élményt jelentett a Mesterkóddal való munka; örülök, hogy részt vehettem benne. Remélem, lesz még alkalom, hogy folytathassam. Isten egyik legnagyobb ajándéka a kreativitás. Annyira jó játék az alkotás, és amikor például felkérést kapok arra, hogy musicalt írjak! Az az alkat vagyok, aki egy percig sem hezitál, ha valami szembejön, hanem beleveti magát a kínálkozó feladatba, hiszen amit mi, előadóművészek csinálunk, az tényleg  játék – és játszani akkor is jó, ha az ember úgy érzi, hogy időnként leesik a hintáról.

A Mesterkódot a Petőfi-emlékévre írtad, amely  sokféle érzelmi húrt penget, és a költő forradalmi lelkületét is górcső alá veszi.

Rajongója vagyok Petőfinek, de annyira más dimenzió az, ahová őt sorolom, hogy méltatlan lenne magamat hozzá hasonlítanom. Lírai költő mellett ő rock and roll-figura is volt, ráadásul olyasvalaki, aki életét adta a szabadságért – ez a lelkület a műveinek minden rezdülésében érezhető az őt jellemző romantikával, lázadással, erővel együtt. Inspirálóan hat rám minden, amit képviselt, hiszen örök érvényű dolgokról van szó. Petőfi az egyik legnagyobb magyar. Csak elérzékenyülve tudok róla beszélni, mert igazi hős volt, és nem csak fantasztikus költészetet hagyott nekünk örökségül, nem csak a tollforgatás vágya vezette. Amikor a musicalen elkezdtem dolgozni, a költészetét szerettem  volna eljuttatni a közönséghez. Félelmetes, hogy ha sci-fi kontextusába helyezed a verseit, akkor is működnek, új értelmet kapnak. Társadalomkritikus, romantikus, elképzelt történetbe ágyazva csendülnek fel a költeményei, és mellettük kapnak helyet az én szövegeim, dalaim.

Legközelebb augusztus közepén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon találkozhatnak veled a nézők, és hallhatnak pár számot az említett musicalből is, aztán ősszel kijön az új lemezed, év végén pedig a Vígszínházban lesz évzáró koncerted.

Előtte még videóklipeket is forgatok pár születendő dalomhoz. Nyáron nagyon sok koncertem van, ősztől pedig indul az adventi turné. Csomó izgalmas dolog vár rám, miközben házfelújításban vagyunk és hamarosan költözünk. Most is éppen az új otthonunkból jövök, ahol csempét véstem. Teljesen kikapcsol a fizikai munka, a színpad és a csillogás mellett földhözragadt dolgokra is vágyom. A legfontosabb számomra a családom, ők a legnagyobb ajándék. Csodálatos érzés számukra új otthont teremteni.