Az érettségi utáni évek nem rögtön az zenéléssel indultak. Milyen vargabetűk vezettek az énekléshez?

A zenélés mindig alapvető volt az életemben. Utólag azt gondolom, hogy tudhattam volna már gyerekkoromban is, hogy ezzel kell foglalkoznom, viszont annyi más dolog is érdekelt, hogy többféle mellékútra is eltévedtem a festészettől a pszichológiáig. Érettségi után elsőként közgazdász képesítést szereztem – ennek egyszerűen praktikus oka volt, hiszen az vezérelt, hogy felnőttként meg tudjak élni valamiből. Utána jött a filozófia szak, amelyet abszolút hobbiból csináltam és a mai napig nagyon kellemes élményként tekintek rá. Mindeközben jártam énektanárhoz, énekelgettem kisebb amatőr zenekarokban. A filozófia szak végére jöttem rá, hogy az éneklés az én utam.

Mióta foglalkozol professzionálisan az énekléssel?

Hat éve foglalkozom komolyabban a zenéléssel: három éve kezdtem el koncertezni különböző formációkkal, és azt megelőző három évvel kezdtem el a konzit.

papai
Kalocsai Richárd fotója

A neved több projekttel is összekapcsolható. Pontosan milyen párhuzamos zenekarokban dolgozol?

Az Imitation (http://www.imitation.hu/) a legújabb projektünk, ebben elektronikus popot játszunk. Ez nagyon más, mint amit eddig csináltunk: ez abszolút saját dolog. Tojással (Horváth ?Tojás? Gábor) együtt írjuk a zenét, valamint én a szövegekért is felelek. Korábban sok jazzt játszottunk együtt, de a dalok írása közben úgy alakult, hogy inkább a pop felé mozdultunk el. Most ez a fő irányvonalunk. Felvettük az első számunkat (a Recordernél debütált: http://recorder.blog.hu/2014/02/05/dalpremier_imitation_directions), amelyhez most forgatjuk az első videoklipünket.

Ezzel párhuzamosan a jazz projektjeim (https://www.facebook.com/pages/P%C3%A1pai-Zsanett-Jazz-Projects/144797478918514) is futnak. Ezek közül a legfontosabb a kvartettem, a Jazzin? the Box, amellyel jazz sztenderdeket és popfeldolgozásokat játszunk. A formáció egyik érdekessége, hogy dob helyett beatboxszal egészül ki, ezáltal modernebb hangzást kölcsönzünk a daloknak.

Hogy találtál rá a jazz zenére?

Teljesen véletlenül alakult így. Szerettem volna fejleszteni a hangom, ezért elkezdtem énektanárhoz járni, aki történetesen egy jazz énekesnő, Balogh Márta (Csoki) volt. Ő ismertetett meg a jazzel, és rájöttem, hogy ez a műfaj nekem nagyon bejön. Sokat tanultam Csokitól, nem csak zeneileg, hanem emberileg is.

Vannak olyan zenészek, akik inspirálnak?

Általában azokat az előadókat szeretem, akiknél a kifejezésmódnak nagy jelentősége van. Számomra egy dalban nem az számít, hogy virtuóz módon énekeljék el, hanem az, hogy legyen az énekes előadásmódjában valami plusz, amelynek több köze van az előadóművészethez, mint a ?puszta? zenéléshez. Nagy kedvencem Madeleine Peyroux jazzénekesnő, aki egyébként nem túl népszerű a jazz zenészek körében, talán azért, mert nem úgy áll hozzá ehhez a műfajhoz, ahogyan az megszokott. Nagyon sajátos, intim kifejezésmódja van, amelyben a különböző hangszínek használata és a frazeálás előtérbe kerülnek. Épp ezek miatt nagyon szeretem Leonard Cohent, Kurt Cobaint és Jim Morrisont is.

pzs_
Fotó: MTAphoto.com Smink: Csieklinszki Zsanett Styling: Bendik Boglárka Utómunka: Törzsök Borbála


Hogyan jelenik meg a te előadóművészetedben a kifejezés fontossága?

A mai jazzoktatásban megtanítják neked, hogy melyik hangot milyen hangszínnel kell megfogni, meddig kell kitartani, mert úgy a jó. Ebből az lesz, hogy sok magyar jazzénekes ugyanúgy énekel, és nem tudod megkülönböztetni őket egymástól. Szerintem sokkal többféleképpen lehet előadni. Például egy dal esetében nem mindegy, hogy mit akarsz vele kifejezni. Ugyanaz a szöveg lehet szentimentális, de ironikus is ? attól függően, hogy milyen hangszíneket, hangsúlyokat, hajlításokat használunk. Én szeretem úgy előadni a dalokat, hogy a saját magam képére formálom azokat. Sok értelmező gesztust használok, amellyel mögöttes tartalmakat szeretnénk átvinni.

Magyar előadók közül van olyan, aki közel áll Hozzád?

Ez nehéz kérdés. Van egy-két előadó, akinek tetszik a munkássága, ilyen például Szalóki Ági. Más műfajokban szeretem Mitsoura Mónikát vagy a Besh O Drom-ot és a Zagart. Persze ezeknek a zenéknek nagyon kevés köze van ahhoz, amit mi csinálunk.
A mai magyar ?trendi? zenekarok többségétől azonban nem vagyok elájulva.

A szövegeket kizárólagosan Te írod?

Igen. Ezt nem szívesen bíznám másra. A szövegek egyébként kevésbé fontosak számomra. A dallam és a ritmika van meg először, ezekhez mindig ragaszkodom. Erre keresek olyan szöveget, amely ritmikailag és szótagszámban is passzol, ezután a következő szempont az, hogy szóljon is valamiről.

Minden dalod angol nyelvű. Magyarul szándékosan nem írsz?

Szerintem vannak olyan műfajok, amelyekhez nem passzol a magyar nyelvű szöveg. Általában a jazz és az a fajta popzene is ilyen, amit mi játszunk. Magyarul kevésbé jönnének át a számomra fontos tartalmak, hangulatok.

x_MG_5788
Imitation projekt

fotó: Sin Olivér

festmény: Sin Olivér

(smink: Papi Gabriella)

A jazz és az elektronikus zene hogy fér meg együtt a repertoárodban?

Könnyen. Nekem az a furcsa, hogy Magyarországon nagyon különválasztják a műfajokat: azt tartják, hogy a jazz zenész jazzt, a popzenész meg csak popot játszik. Itt nincs átjárás a kettő között. Ha azonban kicsit távolabb tekintünk, láthatjuk, hogy ez nem így működik a világ más részein (ld. Herbie Hancock, Brad Mehldau). Az ember nem úgy kezd el dalokat írni, hogy akkor most írok egy pop számot. Ez mindig belülről jön és később a szakma kategorizálja be.

Milyen cél lebeg a szemed előtt, amelyet mint énekesnő szeretnél elérni a jövőben?

Azt szeretném elérni, hogy legyen egy saját albumunk, olyan dalokkal, amelyeket mi írtunk – attól már boldog lennék.

 

Honlap: http://www.papaizsanett.hu/, http://www.imitation.hu/