Mint ahogy egy osztrák tartományi székhely esetében az szinte magától értetődő, a zenére a Linz ’09 Európai Kulturális Főváros szervezői nagy hangsúlyt fektettek. Amint arról korábban beszámoltunk, a zenei programokat tágabb keretbe ágyazták, az akusztikus város koncepciójába helyezték. Az épített környezet barátságosabbá tételének célját az akusztikus szempontok napirenden tartásával, figyelemfelhívó akciókkal kívánták elérni. Építettek egy Akusztikont is, amelyen a háborúban légvédelemre használt óriás hallócsöveket lehet kipróbálni, amelyek a város különböző tereinek hangjait hozzák hallótávolságba.
 
Ugyancsak messze hallható volt, de már az éteren keresztül terjedő rádióhullámok segítségével egy éjszakai jazzműsor, a Jazznacht, amelyet ezúttal nemcsak az osztrák közszolgálati rádió, az ORF, hanem a német WDR adó is közvetített, természetesen élőben Linzből. Egy zenés linzi klub, a Cheeese ezúttal először adott helyet jazzprogramnak, egyenesen nemzetközi fesztiválnak.
 
 The Rimsky Korsakoffs   (A szerző felvételei)
 
A pénteki nap főszereplője Christoph Cech zongorista volt, aki két együttesben is fellépett, ráadásul előadást is tartott a rádiósok tanácskozásán. Cech először egy trióban szerepelt Agnes Heginger énekesnővel és a legendás Peter Herbert bőgőssel, könnyed, hol légies, hol lüktető melódiákat egymásba szőve-fonva. Cech a fesztiválon mutatta be új zenekarát, a fiatal közönséget megcélzó “The Rimsky Korsakoffs” együttest. A szeptett, amelyben helyet kapott d.j. is, valamint Lorenz Raab, az egyre magasabban jegyzett trombitás, valamint az óriási hangi adottságokkal rendelkező Lana Cencic énekesnő, kellemesen nagy zajt csap, de a kellő iróniával teszi, ami debütáló zenekarnál, még ha tapasztalt tagokból is áll, eléggé figyelemre méltó.
 
A magyar közönség előtt is többször szerepelt a holland szaxofonos, Peter Massink, aki jelenleg Párizsban él. Kortárs jazz kvartettje, a Truc de Keezek egyfelől Schönberg kompozíciós elvei, másrészt a húszas-harmincas évek jazzfelfogása egyesítésével kísérletezik. Improvizációik mindenkit meggyőztek tudásukról, de arról is, hogy milyen szívesen szakadnak el a megírt, bonyolult, sőt néha nehézkes részektől. Nagyon meggyőző, amit a második napi programban a Martin Hasselberger zongorista vezette kvartett csinált az improvizáció és hangszerelés terén. Azért a képzeletbeli pálmát a híres Fritz Pauernak adták volna, aki ugyancsak zongoristaként vezetett egy énekessel kiegészült triót a fesztiválon. Pauer is többször szerepelt már Magyarországon. Összeszokottságukról elég csak annyit mondani, hogy 1995 óta zenélnek együtt ebben a formációban.
 
 Truc de Keezek
 
A linzi fesztiválról természetesen németek és franciák sem hiányoztak. Az amerikai Vince Mendoza keze alatt dolgozva barátkozott össze két fiatal, tehetséges szaxofonos, Niels Klein és Stéphane Guillaume, és alapították meg bátor kiállású szextettjüket. Még nyilván sok lehetőséget fognak kapni egész Európában, ahol minden korábbinál érdekesebb dolgok születnek ilyen “kevert” nemzetközi produkciókban.
 
A koprodukciós élő közvetítés egy német rádiósok által alapított szakmai egyesület, a Radio Jazz Research újabb szakmai tanácskozásának is jó alkalmat adott. A tanácskozást a jazz és film témájában tartották, ami feljövőben lévő diszciplinának számít. Filmtörténeti, jazzelméleti és módszertani előadások mutattak rá a filmek segítségével a jazz új értelmezési aspektusaira. Itt kapott szót Christoph Cech is, aki a linzi egyetemen a JIM-tanszéket vezeti (Jazz und Improvisierte Musik). Cech nagyon büszke arra, hogy a zeneszerzés főszakot azok a hallgatók is felvehetik, akik nem akarnak mellette hangszer szakra is járni. Cech ars poeticájából az is kiderül, hogy rühelli az unalmas, a semmilyen produkciókat. Ha tanárként is meg tudja valósítani ezt az elvet azon a szinten, ahogy a Cheeese klub fesztiválján, akkor biztosan sok linzi hallgató kerül be az európai jazz vérkeringésébe.