A boglári Helyiérték egyesület és a művelődési ház kezdeményezése, a környékbeli és távoli borászok és népszerű mainstream jazz zenekarok együttes meghívása olyannyira sikeres receptnek bizonyult, hogy évről-évre alig változtatnak a műsoron. Még egy intézményi háttér gondoskodik a négynapos fesztivál számára tartalékokról: a boglári jazztábor résztvevői adták a nyitányt szerdán a lellei Főtéren.
 |
| Sárik Péter |
A harminchét éves Sárik Péter zongorista mind saját triójával, mind elsőrangú fiatal énekesek kísérőjeként határozott arcéllel van jelen a magyar jazzéletben. Huszonöt évesen diplomázott a jazz tanszakon, azóta hangszerelőként, szerzőként sokféle produkcióból vette ki aktívan a részét. Ezek közül a legfontosabb a tíz éve alakult Jazzpression kvartett, de megfordult a Cotton Club Singers, a Kimnowak, Regős István, Lakatos Ágnes és Gerendás Péter zenekaraiban is. Újabban Sárik sokat dolgozik Fábián Julival. Triójával 2008-ban adta ki Better Tomorrow című, pályáján mérföldkőnek nevezhető albumát. A boglári fesztiválon ő sem először játszott, ahogy a közönségben is állítólag évről évre felbukkannak rendszeres vendéggé vált baráti társaságok.
Sárik virtuozitása nagyon komoly szintet ért el néhány éve (klasszikus tanulmányait mind a mai napig folytatja). Stílusa azon a viszonylag keskeny, könnyű jazz sávon belül marad, ahonnan számait még egy kereskedelmi jazzrádió is műsorra tűzheti, viszont egy sznobériától mentes, magához őszinte jazzrajongó sem veti meg. Ha a fesztivál tematikájával akarjuk leírni mindezt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Sárik zongorajátéka és triójának zenéje jazzfröccs, amelybe tartalmas bor került, de a nyáresti szabadtéri fesztiválon történő fogyasztás megkönnyítése érdekében egy kis szódával jobban lecsúszik. Szembetűnő ez az este másik, Bogláron ugyancsak állandó fellépője, a Borbély Műhely zenekar produkciójával összevetve. Borbély Mihályék ugyan etno-jazz zenekarnak számítanak, akik utolsó lemezükön komolyan számot vetettek a Kodály-féle örökséggel is, de most nem a stiláris eltérésre gondolok, hanem a sokkal filozofikusabb, a dolgok mögé néző megközelítésre.
Sárik ideális partnereket talált stílusához, akikkel borzasztó erősen összeforrott produkciót mutattak be - a legkíméletlenebb szúnyoginvázió közepette is. A Jazzpressionben is az ő oldalán basszusgitározó Frey György hathúros hangszeren játszik, és képes is kihasználni a speciális hangszer szólisztikus adottságait. Sokféle iskola létezik ezen a hangszeren, amióta, főleg Pastoriusnak köszönhetően különleges státusra tett szert. Frey ezekből egy igen használható és szimpatikus hozzáállást alakított ki magának, amelyben nincs helye öncélú virtuozitásnak, viszont így is, a dolog jellegéből adódóan főleg a felső regiszterekben, roppant tetszetős, szórakoztató. Berdisz Tamás, a két társával azonos generáció talán legtekintélyesebb dobosa, aki a Budapest Jazz Orchestrának is alaptagja, a jazzrocktól inkább a szving felé tájékozódik stilárisan. Impozáns a teljes dobfelszerelést oroszlánként uraló, nyugodt és erőteljes attitűdje. Frey-jel együtt ő is több, jellegzetes témát szerzett a triónak.
A koncert számainak nagyobbik része a Better Tomorrow-ról ismerős, de a témákon lehet leginkább lemérni, amire fentebb utaltam: lekerekítettek, kivétel nélkül frappánsak, pompásan lehet szólózni rájuk, és még általában hasonlítanak is egymásra. Ez mindenek előtt erény, mármint hogy ma Magyarországon egy zenekar ennyire jól tudja kikeverni a zenei spektrumon a hozzá legjobban illő színt. Eszközeik, a fokozás, kisebb moduláció, ritmusváltás, kiállások a jazzrock, rhythm and blues és a latin jazz szokásos eszköztárába tartoznak, de nagyon biztosan alkalmazzák őket. Egyedül azért van egy kevés hiányérzetem, mert mintha ezek a jól megírt témák és hibátlanul kivitelezett szólók megmaradnának egy statikus állapot leírásánál, nem kísérelnek meg olyan epikusabb világot konstruálni, mint például Borbélyék, akik egyik albumukon mesebeli üveghegyet emlegetnek témáikban.
Sárikék témái nagyon húzósak, előre és felfelé tartanak, legjobb pillanataikban víziót közvetítenek, többnyire vidámak, ezt címeik is mutatják (A new day?s morning, I?ll catch you). Egyik új számuk ? amelyik beleillik ebbe a sorba ? címadására a közönséget kérték fel. Nekem az jutott eszembe, hogy The way we?ll be, a nosztalgikus The way we were sztenderd mintájára. De a közönségből valaki azt kiabálta be, hogy Jazz és bor. Igaza volt, mert erre a fesztiválra ez a trió volt a tökéletes képlet.
