Bohóckodásnak, amolyan levezető projektnek indult, mára azonban egyre komolyabb terveket szövögető produkcióvá nőtte ki magát a Hangfoglaló Program idei induló előadói közé bekerülő Moped Loewen. Igazi nemzetközi projektről van szó, ugyanis a tagok között brazil, német vagy horvát zenészek is vannak. Az első EP-jét 2016-ban kiadó, 2019-ben nagylemezt megjelentető zenekart vezető Varga Dánielt kérdeztük arról, milyen nehézségekkel jár a zenekar tagjait egy helyre „terelni”, és hogy milyen, rossz jazz-sztereotípiákat szeretnének felülírni itthon.

A Moped Loewen baráti kapcsolatokból fejlődött ki, ez milyen pluszt ad a közös munkához? Egyszerűbb, nyíltabb így a kommunikáció, vagy pont nehézkesebb a haladás az értékes kapcsolatok miatt?

A Moped Loewen egy kéttagú őrjöngés eredménye: lengyel osztálytársammal, szobatársammal, egyben a legjobb barátommal indult, akivel már együtt turnéztam és játszottam sok projektben korábban. Volt egy saját jazzkvartettünk, amiből kivált a Moped Loewen, hogy ez jól elkülöníthető projekt legyen. Eleinte sok volt a bohóckodás, és leginkább a jazztanszakos napjaink utáni kiengedést jelentette. Aztán jött az ötlet, hogy ezt akár komolyra is lehetne fordítani. 2016 nyarán fel is vettük az első albumot, amin ez a karakter hallatszódik is. A fele stréber bohóckodás, a másik fele viszont sokkal mélyebb, experimentális indie rock. Ezért neveztük el az albumot Not yet Visible-nek, azaz még nem láthatónak, mert ellentmondásos volt számunkra is. A zenekaron belüli kommunikáció már az elejétől fogva bonyolult volt, hiszen barátok vagyunk, számos projektben játszunk együtt, de mindannyian más kulturális háttérből jövünk. A próbateremben és a színpadon viszont mindig arra törekedtünk, hogy valami különlegeset, minőségit és újat tudjunk mutatni a közönségünknek.

Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál, van felelősség is abban, hogy az induló előadók között a jazzt képviseled. Szerinted mik a legrosszabb sztereotípiák itthon a műfajról, és mivel lehet a legtöbbet tenni ezek lebontásáért?

Manapság a jazz jelző sajnos több negatív dolgot is jelent Magyarországon. A közönségnek nagy összevisszaságot és értelmezhetetlen, elvont (élvezhetetlen) absztraktivizmust, a zeneiparnak pedig üres koncerttermeket, rendezvényeket. A kettő összefügg. Talán ez a két legelterjedtebb és legkárosabb sztereotípia a műfajra nézve. Emiatt már sokszor esélyt sem kapnak a jazzprodukciók, zenészek, klubok, fesztiválok. A legtöbbet viszont továbbra is minőségi zenével, rendezvényekkel lehet ez ellen tenni szerintem. Erre pedig egyre több jó példát látok Magyarországon.

Ahogy olvastam az inspirációidról, több, az indie színtérhez köthető zenekar is felbukkan a kedvenceid között a klasszikusabb jazzelődök között. A Moped Loewen akkor valahova a jazz és az indie közöttit térbe lőhető?

Szerintem nem, nem akarom, hogy híd legyek a két műfaj között. Mi egy indie rock zenekar vagyunk, viszont a dalok komplexitása és a zenekar projektszerű működése megköveteli, hogy legyen egy kis jazz-zenei képzettsége vagy háttere a közreműködő zenészeknek. Azt játsszuk és csináljuk, amit szeretünk hallgatni és játszani is. Legalábbis ez a cél. Mindnyájan szeretnénk zeneileg és spirituálisan egy olyan minőségi, kompromisszumoktól mentes zenei élményt nyújtani, amit ritkán tapasztalunk meg mi, zenészek. Ebbe az élménybe pedig szeretnénk bevonni a közönséget is.

Úgy fest, hogy az idei nyári koncertek nagy részét már el is engedhetjük. Te hogy éled meg ezt a helyzetet, hogy tudtad átszervezni az életed és a zenekar körüli teendőket az új helyzet miatt?

Idén egy újabb EP-vel (vagy többel) jelentkezünk a Moped Loewennel, ezek készítésével, felvételével el is fog menni a nyár. Demózás, hangszerelés, stúdiózás, utómunkák és aztán utána az igazán fincsi rész: szembesülés a zeneipar szépségeivel. A koncertezés és a fesztiválozás nagyon fog hiányozni, mind előadóként, mind hallgatóként, de már megbékéltem vele. Reméljük, rosszabb nem lesz, és ősztől egy jó kis klubszezon veszi kezdetét.

A Moped Loewen esetében felmerül az a kérdés is, mennyire lesz nehéz majd összeterelni a tagokat egy-egy koncertre különböző országokból.

Ez rengeteg melóval jár és nem is a kedvencem. A szervezés ezért sok frusztrációval jár, de mindig megoldottuk. Eddig is projektszerűen működtünk: először leszervezzük a koncertet vagy a stúdiót, aztán megpróbálunk köré szervezni még valamit, utána hozzá a próbákat és a helyszínt. Általában intenzív 4-5 napokra gyűlünk össze.

Hogyan viszonyulsz a kritikákhoz? Esetedben, egy új utakat kereső, fúziós műfajban nagyon fontos, hogy folyamatosan értelmes visszajelzéseket kapj. Volt ilyen, és ha igen, mi az, amiket beépítettél azóta a munkáidba?

Az eddigi kritikák mind pozitívak voltak és nagyon köszönöm ezúttal is, hogy ilyen jó fejek voltak velünk. De azért a legtöbben nyíltan elmondták, hogy nem tudják hova tenni ezt a produkciót. Emiatt sokat fog segíteni, ha élőben is hallhatóak és láthatóak leszünk. Az, hogy otthon leülök, beteszek egy lemezt és végighallgatom az elejétől a végéig, úgy, hogy tényleg a zenére figyelek, és közben nem matatok, az nagyon ritka. A mi 6-10 perces számaink pedig tényleg megdolgoztatják az emberek koncentrációs képességét. A legnagyobb kritikus viszont szerintem még mindig én vagyok saját magammal szemben. Folyton hasonlítgatom magam a kedvenceimhez, és azokhoz, akikre felnézek. Amit a kritikusaimtól megfogadtam, az talán az, hogy megpróbálom lemezen majd rövidebbre venni a számokat.

A Moped Loewen mellett számos projekted van, mennyire tudod jól elkülöníteni ezeket egymástól? Világos határokat szabtál, hogy hova melyik ötletedet viszed?

Vannak ötletek, amiket több formációban is felhasználok. Minden azon múlik, hogy melyik ötlet melyik esztétikai világgal van felöltöztetve. Lehet, hogy ugyanazt az akkordmenetet és dallamot felhasználom a Moped Loewenben és felhasználom egy jazzkvartettben vagy akár big bandben is. Viszont mindegyik szituációban más esztétikai körülmények között. Általában azért konkrétan az adott projektre írok és nyíltan elválasztom, hogy azt az adott projekttel akarom játszani, és nem akarom átemelni máshova.

Az anyagi támogatáson túl szerinted milyen pluszt adhat a zenekarnak a Hangfoglaló Program Indulói Előadói Alprogramja?

Sajnos csomó minden elúszott a vírus miatt. Egy csomó dolog, amit vártam a Hangfoglaló-évadtól, valószínűleg nem fog idén megvalósulni koncertek és fesztiválok hiányában. Az biztos, hogy nagyon segítőkész a csapat, és próbálnak segíteni, ahol tudnak, szóval a COVID-19-től függetlenül szerintem ez egy jó év lesz.