Az Ausztrália délnyugati régiójában (Új-Dél Walesben) található Mungo Nemzeti Park világörökség által védett területén mintegy félszáz, az utolsó jégkorszak idejéből származó fosszilis lábnyomot találtak. A 19-23 ezer évesre datált, az agyagos talajban megkövült, kisgyerek, kamasz és felnőtt emberi lábnyom jelentősége, hogy Ausztrália legkorábbi és a világ legnagyobb fosszilis emberi lábnyom gyűjteményét képviseli.
A Bond Egyetem régészcsoportját irányító Steve Webb vizsgálatai alapján a lábnyomok a - mára kiszáradt, egykor azonban halban, rákban és kagylóban gazdag - Willandra-tavak partján futkározó és vadászó, erős testfelépítésű és kiváló kondícióban lévő emberek mindennapjairól tanúskodnak.
Az első lábnyomra két évvel ezelőtt Mary Pappin, ausztrál Mutthi Mutthi bennszülött talált rá, ezt a lázas kutatómunka következtében több száz hasonló követette. Pappin szerint jégkori elődei nem sokban különbözhettek tőle és ma élő rokonaitól: "A nyomok mellett haladni olyan érzés, mintha egy mai családtagommal sétálnék" - nyilatkozta.
A régészet és a paleoantropológia gyakran foglalkozik fosszilis lábnyomokkal. A korábban talált több ezer éves emberi lábnyomok közül komolyabb szakmai érdeklődés mutatkozott a 2003-ban a dél-itáliai Roccamonfine-vulkán oldalában felfedezett 350 ezer éves megövesedett lábnyomok, valamint a 2005 nyarán talált 40 ezer éves mexikói leletek iránt.
