A két szféra összekapcsolása azonban itt és most nagyon is tudatos, felvállalt, sőt programszerű művészi attitűdöt mutat. Fenyvesi Áron kurátor olyan művészeket hívott meg erre a kiállításra és kért tőlük speciálisan az alkalomra készített műveket, akik bizonyos tekintetben kívülállók. Provokatív, műfajteremtő, megújító szándékkal dolgozzák föl ezek a munkák a társadalom mai állapotát, merész kérdéseket tesznek föl és éles, gúnyosan tárgyilagos hangon fejezik ki a viszonyulásukat. A ?kaliforniai álom?, az önmegvalósítás totális szabadsága itt a kortárs művészeti intézményeken kívül rekedő, saját úton járó művészek tér-idő átlépését jelenti.
A képzőművészeti szcéna határmezsgyéjén működő, radikálisabb hangvételű alkotókra jellemző a téma szintjén a tabuk felnyitása, megvalósítás terén pedig a műfaji határok áttörése. Mindkettő egyszerre van jelen Fodor János ?Monolit? című munkájában, ami a ?2001 Űrodüsszeia? titokzatos fémtömbjét fekete plexiben fogalmazza újra, de már nem üresen, hanem Rossette-i kő mintájára, rovásírást mímelő felirattal. A betűkön átvilágít a fekete plexi mögött elhelyezett fényforrás, földöntúli üzenetté emeli a ma már megfejthetetlen szöveget ? ugyanakkor ?fordítást? is mellékel hozzá. A kultúra visszavonulása, az üzenet kódolása és átértelmezése azokban az A4-es printekben folytatódik, amelyek fölötte sorakoznak a falon: a trash-pop kultúra spontán-kreatív jelei, ikonjai fordulnak át a sorozatban egy speciálisan dekódolt jelhalmazzá, amely a társadalmi jelenségek speciális helyzeteinek új árnyalatot, jelentést ad.
Uglár Csaba videója a parametrikus jelekből, algoritmusok sorából fakadó kép-özönnel az élő és a mesterséges intelligencia, a számítógép generálta jelek és a pszichedelikus víziók egymást átfedő képi világában mozog. Bodó Sándor betűkké és számokká rendszerezi az űrkorszak heroikus vállalkozásait: az űrben járt asztronauták nevét az azokban előforduló betűk számösszegével adja meg. Az ember erőfeszítése arra, hogy meghaladja földi léte határait, összekeveredik a mennyiségi szemlélettel, ami az egész periódust megfosztja jelentésétől és jelentőségétől. Horváth Tibor géphangra írta át a magyar alkotmány szövegét és egy hang- és térinstalláció részévé tette. A terem falára két lapja került az utóbbi időkben készült sorozatból, amelyek felnagyított iskolai füzetekből kitépett lapokra recitálják az újra aktiválódott rasszizmus kérdését.
