A nyelv szavai és szóelemei önmagukon túlmutatóan képezik le nekünk a világot. Ha nevet adunk valaminek, például egy találmánynak, akkor már nemcsak fizikai valójában tudjuk megidézni a dolgot, hanem a nevével is: nem kell jelen lennie ahhoz, hogy beszélni tudjunk róla.
Máskor pedig még beszélni sem kell. Mert mit üzen a láz? Miért szólalnak meg a szirénák, ha füstöt látunk? Miért kopogunk az ajtón, ha be szeretnénk menni valahová? Egyáltalán: mit üzennek nekünk a nyelvi és nem nyelvi jelek? Ezekről is szól Pölcz Ádám az Élő magyaróra jelekről szóló videójának első részében.
